You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 18

"-Gratulálok. Most bámulhatjuk egymás képét egész délután -mondtam a lehető legkevesebb életkedvvel.

-Ugyanmár, jó buli lesz -rámkacsintott, majd elindult az emeletre, a szobám irányába.

Így történt, hogy az egész délutánt Min Yoongival töltöttem a szobámban..."

-És, mit szeretnél csinálni? -kérdezte vigyorogva Yoongi.

-Veled? Semmit. Azért jöttem haza, hogy aludni tudjak egy kicsit, de látom ez nem fog összejönni... Szóval csak ülj le és csendben legyél el. Lehetőleg nélkülem. -ezzel fogtam magam és ledőltem az ágyra, és telefonommal babráltam.
A következő pillanatban éreztem, ahogy az ágy besüllyed mellettem, mire értetlenül nézek föl.

-Te meg mit csinálsz?

-Téged nézlek.

-De miért is?

-Azt mondtad foglaljam el magam. Lehetőleg csendben. Nos, csendben is vagyok, és el is foglaltam magam. Egyéb kérdés?

Csak bámultam Yoongira. Nem értettem mit akar ezzel az egésszel. Néhány napja még biztosra venném, hogy egy kanál vízben képes lett volna megfojtani. Ugyan ez igaz fordítva is. De most itt vigyorog a képembe mint valami idióta ötéves, miközben folyamatosan bámul. Komolyan, az őrületbe kerget.

-Na jó, nem tudnál valami mást kitalálni? Szörnyen frusztráló hogy folyamatosan nézel...

-Akkor mit szeretnél, mit csináljak?

-Bánom is én, de ezt hagyd abba.

-Oké, te mondtad -kacsint, majd felpattan mellőlem és kirohan a szobából. Hallani lehetett, hogy zörög valamivel, majd kis idő múlva ismét mellettem landolt.

-Ember, finomabban, még a végén leszakad az ágy! -förmedek rá.

-Ne aggódj Hope, olyan durva sose vagyok -villant egy sunyi vigyort és közben a szemöldökét húzogatja.

-Hát te beteg vagy -forgatok szemet, és figyelmemet ismét telefonomnak szentelem, hátha nem veszi észre, hogy kissé elpirultam.

-Akkor játszuk. -rak elém egy üveget. Oldalra pillantok, és hamar kiderül, hogy abban az üvegben bizony whisky van.

-Először is, én nem játszok veled semmit. Másodszor pedig, honnan szedtél piát?

-Naa, játsz veleem -kezdett el nyávogni -az meg hogy honnan van nem fontos. Jó lenne kicsit jobban megismerni egymást. Kiderülne a sötét múltunk. -itt elnevette magát. -Na, a játék neve: Én még soha...
És nem fogadok el nemleges választ. Te kezded.

Kelletlenül feljebb ültem, majd én is elvigyorodtam.
-Rendben van. Akkor én kezdem. Én még sohaa... -itt tartottam egy kis hatásszünetet, mintha gondolkoznék. -nem játszottam veled ilyet, és nem is fogok. -ezzel visszadőltem az ágyba, és fél szemmel figyeltem Yoongi reakcióját.

-Látom nem értetted meg a játék szabályt. Akkor kezdem én, hogy belerázódj. Addig meg tessék felkelni, mert igenis játszani fogunk. -fogta meg csuklómat, és felhúzott ülő pozícióba.

Érintése fura, bizsergető érzést váltott ki belőlem, amit magam sem értettem. Nem is szenteltem rá sok figyelmet, inkább az üveget bámultam.

-Na szóval -kezdte -Én még soha nem ittam annyit, hogy teljesen kiüssem magam.

Itt rám nézett, és várta a reakciómat. -Na Hope? Mennyire voltál rossz kisfiú?

-Add azt az üveget... -mondtam rá se nézve. -De azt ne mondd, hogy te még nem...

Itt meghúztam az üveget, majd ismét rá pillantottam.