You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 9

"Még hallottam, ahogy Namjoon nevet, aztán kiléptem az iskola kapuján, és elindultam haza."

Útközben végig a kékhajún járt az eszem, nem csoda hát, hogy ismét nem vettem észre az orrom előtt lévő fát, így ismét koppant a fejem.
-Te tényleg ilyen szerencsétlen vagy, vagy csak nekem produkálod magad? -hallottam meg ismét az ismerős, gúnyos hangot.

-Te komolyan mindenhol ott vagy? Vagy csak engem követsz? -villantottam egy sokat sejtő mosolyt.

-Persze, nincs is jobb dolgom, mint egész nap követni és a szerencsétlenkedésedet bámulni.

-Valahogy éreztem. De nem vagyok szerencsétlen! Ez csak szimplán nem az én napom. Nem szoktam ilyen lenni.

-Engem aztán nem érdekel mit csinálsz, de ha így folytatod, nem fogsz az iskolámba járni a jövőhéttől.

-A te iskoládba? Nem tudtam, hogy az egész a tiéd -gúnyolódtam.

-Jajj, de vicces kedvében van itt valaki

-Hát valaki biztos.

-Menj a francba!

-Csak utánnad -kacsintottam, és igyekeztem nem elnevetni magam vöröslő feje láttán.

Ezt már válaszra sem méltatta, csak bemutatott, sarkon fordult, majd elndult a másik iránba. Jajj, Min Yoongi, sok bajunk lesz még egymással...

Amint hazaértem, anya rögtön letámadott a kérdéseivel.
-Na, hogy tetszett?

-Jó volt. Nagyon tetszett.

-Ennek igazán örülök -mosolygott kedvesen.

-Sőt, mostmár biztos vagyok benne, hogy ide szeretnék járni.

Erre a kijelentésemre anya a nyakamba borult, és sírni kezdett.

-Anya! Mi a baj? Miért sírsz?

-Jajj Hobi, olyan büszke vagyok rád, és ugye tudod, hogy mindenben támogatlak?

-Igen, de ez most hogy jön ide?

-Nagyon féltelek! Nem szeretném, ha te is úgy járnál, mint apád.

-Nem fogok! Azért is szeretnék ide járni, hogy bebizonyítsam, hogy nem kell úgy végezni, mint apa. Van másik út is.

-Olyan érett vagy. Mindig meglepődöm milyen okos egy fiam van. -mondta csillogó szemekkel.

-Azért ne túlozzunk -jöttem zavarba -nem vagyok olyan okos.

-De az vagy! Hidd csak el!

-Jó, rendben, ezen ne vesszünk össze. Inkább töltsük ki a jelentkezési lapot.

-Rendben!

Előhalásztam zsebemből a gondosan összehajtogatott papírlapot, majd egy tollat is kerestem, és leültünk anyával kitölteni az iratot. Hamar végeztünk vele, ezért még aznap vissza is küldtük az iskolába. Ezek után a nap hátralévő részében beszélgettünk és hülyéskedtünk, egészen addig, ameddig meg nem szólalt a csengő...

--------------------------------------------------
Sziasztook!
Igen, megint késve hoztam a részt, és nem is lett a legjobb, meg rövid is lett, de azért remélem tetszik!
Szép napot!😘