You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 11

Reggel az ébresztőm imádott hangjára keltem. Szerintem minden embernek ez a kedvence, de komolyan. Amint megtaláltam a hangot adó készüléket, kikapcsoltam rajta az ébresztőt, hogy ne kiabáljon tovább a fülembe. Egyszer csak anya toppamt be a szobámba, kezében egy levéllel.
-Hobi~ -kiabált

-Mondjad, itt vagyok. De ne kiabálj!

-Oké-oké. Nézd, ez a fősuliról jött neked! -nyújtotta át az iratot.

-Nekem? A fősuliról? Ilyen hamar?

-Jóreggelt! A felfogásod még alszik?

-Jólvan na... -átvettem a borítékot és gyorsan kibontottam. Közben végig éreztem magamon anya pillantását, ami szinte lyukat égetett a mellkasomban.
-Na mi van benne?

-Nemtudom, még nem bontottam ki, és tudtommal még nincs röntgem szemem.

-Bontsad már!

-Várjál! Kibontottam -mondtam szemforgatva, de az igazság az, hogy engem is majd' megölt a kíváncsiság. Gyorsan átfutottam a sorokat, majd lejjebb eresztettem kezemet, és szomorúan néztem anyára. Láttam rajta, hogy nagyon megijedt, ezért gyorsan megszólaltam.
-A helyzet az, hogy...

-Mi??

-FELVETTEK! -mondtam ki végül,  mire anyának könnyek gyűltek szemeibe, és a nyakamba borult.
-Oh, Hoseok! Annyira büszke vagyok rád! -ölelt szorosan magához.

-Én is nagyon örülök neki, de ha így folytatod, megfojtasz.

-Nemérdekel. Had legyek büszke a fiamra!

Ekkor mind a ketten elnevettük magunkat, és anya engedett a szorításból.
-Megyek, csinálok valami finomat! -mosolygott, majd kilépett a szobámból. Ahogy becsukta maga után az ajtót rögtön telefonom után nyúltam, és küldtem egy üzenetet Namnak.

Hope 🙈🙊: Hali Joonei

Rap Monster 😼😂: Mi a francot akarsz szombat reggel 8-kor?

Hope 🙈🙊: Én is örülök, hogy beszélhetek veled 😒

Rap Monster 😼😂: Jolvanna. Mit szeretnél?

Hope 🙈🙊: Csak szólni akartam, hogy hétfőn találkozunk.

Rap Monster 😼😂: Örülök. Suli után ráérek.

Hope 🙈🙊: És még nekem van reggelente nehéz felfogásom...🙎

Rap Monster 😼😂: Mibajod van?

Hope 🙈🙊: Semmi, majd hétfőn találkozunk...

Rap Monster 😼😂: Fantasztikus

Ezek után úgy döntöttem hanyagolom kómás barátomat, mert még az én örömömet is kezdte elvenni az értetlen feje. Feltápászkodtam ágyamból, majd utam a konyha felé vezetett anya után.
-Mi lesz a kaja?

-Nézd meg

Ezt egy nem túl kedves pillantással jutalmaztam, majd elindultam a tüzhely felé. Megemeltem a fazék tetejét, és láss csodát, ramen volt benne. Ekkor egy önelégült vigyor jelent meg a képemen, anyáén pedig egy pimasz mosoly.
-Aztán egy hangot nem szeretnék hallani