You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 10

"Ezek után a nap hátralévő részében beszélgettünk és hülyéskedtünk, egészen addig, ameddig meg nem szólalt a csengő..."

Mind a ketten meglepetten fordítottuk fejünket a hang irányába, és szinte egyszerre kérdeztük meg egymástól
-Vársz valakit?

-Én nem -adtam rövid választ.

-Én sem -állt fel az ágyról, hogy kinyissa az ajtót, én pedig kíváncsian néztem utánna.

-Hát te? Mit keresel itt? -ekkor döntöttem úgy, hogy közelebb megyek, és megnézem én is látogatónkat.

-Hogyhogy mit keresek itt? Itt lakom! Bár az elmúlt pár napban nem igazán tűnt így.

-Csodálkozol? Azok után ahogy viselkedtél, és bántál velünk, konolyan neked áll feljebb? Ezt te se gondolhattad komolyan.

-De, igenis komolyan gondoltam. Ez az én házam is, nem rakhatsz ki csak úgy!

-Oh, dehogynem! -ezzel rácsapta apára az ajtót, és könnyekkel teli szemeivel találtam szembe magam. -És én még komolyan azt hittem, hogy bocsánatot kér, és megpróbálja jóvátenni a dolgait. De tévedtem. Azt hiszem, ez egy veszett ügy. -intézte felém szavait, és nem bírta tovább, kitört belőle a zokogás. Odamentem hozzá, és egy szoros ölelésbe vontam.
-Shh, nem lesz semmi baj! Én itt vagyok neked! És bármi történjen is, itt is maradok! Rám mindíg számíthatsz, ugye tudod?

-Köszönöm, Hobi! Ez igazán jól esik, de ezt te sem gondolhatod komolyan. Nem engedem, hogy miattam rontsd el a legszebb éveidet!

-Jajj anya ne csináld már...

-Nem, Hoseok, ez komoly!

-Jó, rendben. De ígérd meg, hogy azonnal szólsz, ha bármi baj van!

-Jó, rendben. Megígérem! De most együnk, mert késő van.

-Rendben

Vacsora után még kicsit beszélgettünk, majd elvonultam a szobámba.

********

Másnap megbeszéltem Namjoonal, hogy találkozunk, mert szeretne bemutatni valakiknek. Kicsit furcsáltam a dolgot, de barátom unszolására belementem.
-Szia, elmentem! -kiabáltam vissza a bejárati ajtóból a konyhában tevékenykedő édesanyámnak.

-Szia, vigyázz magadra! És sötétedés előtt érj haza!

-Redben! -ezzel ki is léptem a barna falapon, és elindultam a megbeszélt helyre.

Mikor odaértem, barátom már ott ácsorgott négy, számomra idegen alakkal.
-Sziasztok! -köszöntem hangosan, jelezve, hogy megérkeztem.

-Szia Hope! -üdvözölt barátom -Had mutassalak be a barátaimnak! Ők itt Jungkook, Taehyung, Jin, és Jimin, bár vele már volt szerencséd találkozni.  Srácok, ő itt Hoseok, akiről beszéltem.

-Sziasztok! -köszöntem ismét.

-Hali! Jeon Jungkook vagyok, de szólíts csak Kooknak, vagy aminek szeretnél -mosolygott kedvesen.

-Jung Hoseok. Szólíts nyugodtan Hobinak, Hope-nak, vagy aminek szertnél. Mindenre hallgatok. -mosolyogtam én is.

-Hope? Fordult felém meglepetten Jimin.

-Igen, ezt a nevet Nam adta nekem, mert szerinte illik hozzám.

-Értem.

-Én Kim Taehyung vagyog, de szólíts csak Taenak vagy TaeTaenak, ami szímpatikusabb.
-Rendben, Tae! -kedvesen rámosolyogtam, majd az egyedül ácsorgó szőkeség felé fordultam.

-Te pedig biztosan Jin vagy.

-Igen. Kim Seokjin. Örülök, hogy megismerhetlek!

-Én is! És ti mind a VIF-be jártok? -érdeklődtem.

-Igen! Jimin és Jungkook a tánc, Jin és Tae az ének, én pedig ugyebár a rap szakra -válaszolt mindenki helyett barátom.

-Úgy hallottam, te is ide szeretnél járni -fordult felém csillogó szemekkel Jungkook.

-Igen. Már a jelentkezésem is beadtam. Elvileg holnap jön meg az értedítés.

-És melyik szakra? -faggatott tovább Tae.

-A tánc

-Na, végül mégis olyan meggyőzően táncoltam, hogy megtetszett? -viccelődött Jimin.

-Igen. Csakis amiatt megyek oda.

-Tudtam -mosolygott, majd mindkettőnkből kitört a röhögés.

A többiek csak egy furcsa pillantásra vélték az egészet, majd elindultunk egy cukrászdát keresni. Nem tartott sokáig, találtunk is egyett, ahova beültünk. Mindenki rendelt magának valamilyen finomságot, és közben rengeteget beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam. Amikor mindenki elfogyasztotta a rendelt sütiket és italokat elindultunk hazafelé. Útközben még sokat beszélgettünk, és azt kell, hogy mondjam, nagyon szimpatikusak voltak a srácok.

Ahogy visszaértünk a parkba mindenki elköszönt és elindult haza.

Ahogy hazaértem köszöntem anyának, elmeséltem neki nagy vonalakban hogy miket csináltunk (mert ezt ugyebár nem lehet kihagyni) majd elvonultam a szobámba. Gépeztem még egy kicsit, de nagyon elfáradtam ma, ezért hamar álomba merültem.

--------------------------------------------------
Sziasztoook!
Itt is a következő rész, és kárpótlásul hosszabb lett.
Remélem tetszik!
Szép napot!😘