You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 12

"Ezután eltűnt a pink hajzuhatag a látószögemből, én pedig visszamentem a házba."

Épphogy becsuktam az ajtót, anya a semmiből előkerült, és sokat sejtően nézett rám.
-Naaa? -húzta pimasz mosolyra száját.

-Mi az?

-Ki ez a fiú?

-Park Jimin. Holnaptól osztálytársak leszünk.

-Kedvesnek tűnik

-Az is! Már a nyílt napon is találkoztunk, és beszélgettünk, de aztán a múltkor amikor Nammal elmentünk ő is ott volt.

-Értem. Remélem sok ilyen barátod lesz a suliban, mint ő.

-Én is! De eléggé elfáradtam, szóval elmegyek lefekszem.

-Rendben! Holnap úgy is korán kell kelned.

-Hjajj, ne is mond...-sóhajtottam egy nagyot.

-Ne nyavalyogj! Inkább örülj a sikerednek!

-Örülök, de a korán kelés nem a szívem csücske...

-Senkinek sem, de ez van. Na menj!

-Oké, Jó éjt!

-Jó éjt!

*************

Másnap meg sem kellett várnom az ébresztőmet, anya már hajnalok hajnalán felkeltett, mert meggyőződése volt, hogy elaludtam volna. Na ja... Ez elég nehéz lett volna, pláne, hogy az ébresztőm 7-re van beállítva, a tanítás pedig fél kilenckor kezdődik. Nagy nehezen felkeltem, és komótosan, nem sietve nekiláttam reggeli teendőimnek. Anya közben természetesen végig nyüstölt és siettetett, de felesleges is lett volna, és nem is bírtam volna hamarabb elkészülni. Végül fél nyolcra készültem el teljesen, de már nem volt amit tehettem volna, és még mindig volt fél órám az indulásig. Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek a boltba valami innivalót venni a suliba, és úgy talán nem érek be annyival a csengetés előtt. Így is tettem, de a boltban egy meglepetés fogadott. Inkább valaki, mintsem valami. Egész pontosan Yoongi.

-Te már ide is követsz?

-Persze, nincs is jobb dolgom hétfő reggel, mint téged követni...

-Gondoltam, de semmi dolgod nincs? Mondjuk nekimenni valakinek, vagy valaminek?

-Nem vagyok én dodgem, pláne hétfő reggel

-Pedig a múltkor elég ügyesen csináltad -gúnyolódott.

-Na ja... -forgattam szemet - de te is figyelhettél volna, és kikerülhettél volna...

-HOGY ÉN? -emelte meg hangját 

-Nem, a Dalai Láma...

-És a tisztelet hol marad?

-Miféle tisztelet?

-Lehet, hogy nem tűnt fel, vagy csak nem akarsz megtisztelni, de idősebb vagyok nálad

-Na persze... Mennyi vagy?

-Hát több, mint te, az biztos

-Miért, mennyinek nézel?

-Kevesebbnek, mint amennyi én vagyok -nevette el magát.

-De humoros itt valaki...

-Naná, kisfiú -kacsintott.

-Tudod ki a kisfiú...

-Igen. Te!

Ezzel sarkon fordult, és otthagyott a bolt közepén. Na szépen vagyunk... Hétfő reggel így felhúztam magam Min Yoongi miatt. Hurrá.

Vártam még kicsit az indulással. nehogy beérjem Yoongit, ezért egy kissé sokáig időztem az italoknál, aminek az lett a következménye, hogy az eladók elég szúrós szemmel nézetek rám. Ez van. Amikor úgy ítéltem meg, hogy éppen eleget vártam, gyorsan fizettem, majd utamat a fősuli felé vettem.

--------------------------------------------------

Sziasztoook!
Itt is van a következő rész, bár nem lett a legjobb 😅😢
Remélem azért tetszik.
Szép napot!😘