You are my Hope! (Yoonseok/Sope ff.)

Part 20

"-Maradj már nyugton Napsugár! Így nem tudunk elaludni.

-Akkor engedj el!

Erre azonban semmilyen válasz nem érkezett, csak a Törpe egyenletes szuszogását lehetett hallani. Kénytelen voltam belenyugodni a helyzetbe, így hát feladtam a harcot, és Yoongi karjai között aludtam el."

Reggel korábban fent voltam mint Yoongi, és, hát, az éjszaka folyamán nem igen szabadultam öleléséből. De ami ennél is jobban megijesztett, hogy éreztem, azonnal szükségem lesz egy hideg zuhanyra.

Kibontakoztam az alvó Törpe karjaiból, amire -szerencsémre- most nem kelt fel. Gyorsan átszaladtam a fürdőbe még mielőtt összetalálkoznék anyával ilyen állapotokban. Lekapkodtam magamról a gönceimet, majd a beálltam a zuhany alá.

Kifejezetten jól esett a hűvös víz, mivelhogy egyszerre csak belém hasított az elmúlt este emléke, ahogyan Yoongival játszottunk, ittunk, és hogy milyen intimebb dolgok derültek ki a másikról. Az éjszakáról nem is beszélve. Ahogy beégettem magam előtte, ahogy oda feküdt mellém meztelenül, amikor átölelt...Egyszóval minden.

Már végeztem a tusolással, és a falnak dőlve fogtam a fejemet az emlékek felidézésének köszönhetően. Istenem, mit tettem? Miután anya megkért, hogy hagyjuk békén egymást! Ezzel az ő barátságukat is tönkre tehetjük! És hogy miért? Mert Min Yoongi egy beképzelt, makacs ember, én meg képtelen vagyok neki ellent mondani. Pedig nagyon is akarok! Illetve, akartam. Miket beszélek, én most sem akarok tőle semmit! De ez az este, nagyon ijesztő fordulatot vett. És foghatjuk arra, hogy kissé berúgtunk, de ugyebár akkor a legőszintébb az ember. És ez a kis zuhany sem az alkohol miatt kellett. Hanem miatta. Az érintése és a jelenléte miatt. De egyáltalán mióta vált ki belőlem ilyen érzéseket a Törpe? És vajon miért kezdtem el így hívni? Talán mert ő is elkezdett beceneveket adni nekem, és tőle annyira máshogy hangzik, mint mondjuk Namjoontól, vagy a többiektől...És egyébként is, mi ez a hirtelen nagy kedvesség tőle is? Annyira ellenséges volt az elején, most meg levakarhatatlanná vált, és mindig bókol. Illetve azt hiszem ezeket annak szánja. Mindenesetre igaza van anyának, ezek után meg végképp: véget kell vetnem ennek még mielőtt valami tényleg történik, és akkor már késő lesz.

Miután erre az elhatározásra jutottam összeszedtem a holmimat, felöltöztem, és lebotorkáltam a konyhába, ugyanis ölni tudtam volna egy kávéért. Meglepetésemre azonban nem voltam egyedül, anya már a pultnál állt és kortyolgatta a saját bögréjének tartalmát.

- Ohh, jó reggelt Hobi, nem is hallottam hogy fent vagy. Kérsz kávét? Ahogy látom rád fér -jegyezte meg nevetve.

- Igen, az nagyon jól esne -néztem rá hálásan.

Kettőt fordult, és már ott is volt a kezében a gőzölgő megmentőm. Én addig elmentem a hűtőhöz tejért, visszafelé a cukrot is magamhoz vettem, és már készítettem is a megfelelő keveréket, majd lassan elkezdtem kortyolni. Közben végig éreztem magamon anya égető tekintetét.

- Hallgatlak -szólaltam meg fel sem nézve a bögrémből.

- Tessék?

- Jajj anya, látom hogy akarsz valamit, szóval hallgatlak -emeltem rá a tekintetem és ezzel egyidejűleg letettem a bögrémet a pultra.

Vett egy nagy levegőt, majd egy sóhajtás után kimondta:

- Láttalak titeket.

Itt egy kissé megfagyott bennem a vér, de ezt igyekeztem leplezni. Elvégre ha belegondolunk, semmi rosszat nem csináltunk, csak aludtunk.

- Anya, én... -kezdtem volna el magyarázkodni, de csendre intett.

- Erre igazán semmi szükség Hobi. Megmondtam, hogy nekem semmi bajom nincs veletek, de azt hittem azt sikerült megértened hogy Yoongi szülei nem egészen így látják a dolgot. Továbbra sem tudom, hogy mi történt köztetek, de azt hiszem ez nem is tartozik rám.

- Várjunk egy pillanatot -szakítottam félbe ezúttal én- mit is láttál pontosan?

- Hogy összebújva alszotok.

- Értem. Tehát most azzal gyanúsítasz, hogy figyelmen kívül hagyom a kérésedet, csak hogy legyen egy jó éjszakám.

- Hobi én nem...

- Nem anya, most én beszélek. Pontosan ahogy te is mondtad, fogalmam sincsen mi történik éppen, hogy mire ez a nagy kedvesség részéről, de nagyon ijesztő amit kivált belőlem. Ennek ellenére én eddig minden megnyilvánulása ellen tiltakoztam, a tegnap esti beszélgetésünk óta pedig még inkább, bármilyen nehéz is legyen. De azzal nem tudok mit kezdeni ha figyelmen kívül hagyja amit mondok neki, mert akkora egy önfejű, makacs ember hogy nem veszi figyelembe mások mit mondanak. És hogy együtt aludtunk? Igen, valóban így történt miután képtelen voltam elküldeni, aztán pedig kibújni mellőle. És igen, azt is tudom, hogy a tűzzel játszom jelenleg, ugyanis nagyon sok kapcsolat rámehet erre, de ne aggódj, ezentúl hozzá se szólok, rá se nézek, mert nem akarok senkinek sem rosszat.

Anya elképedve hallgatta a kis monológomat, majd kihasználva hogy megittam az utolsó kortyokat, megszólalt.

- Tehát tetszik neked -mondta halkan, inkább a bögréjének mintsem nekem.

- Nem, én nem ezt mondtam. Eszembe se jutna ilyen.

- Lehet, hogy nem mondtad, de látlak titeket. Tegnap is ahogy ott ültetek részegen egymás mellett, aztán ahogy aludtatok, most meg ahogy kikeltél magadból, nem is bizonyítaná jobban -emelte rám tekintetét, és végig mélyen a szemembe nézve beszélt.

Egy pillanatra elsápadtam. Vajon igaza lenne? Tényleg beleszerettem volna Yoongiba? Nem, az teljesen lehetetlen, elvégre voltam már szerelmes, és az egyáltalán nem ilyen érzés volt. Meg amúgy is, ha így is lenne, akkor is teljesen mindegy, nem akarok egy családot és egy nagyon régi barátságot tönkretenni egy ilyen kis hülyeséggel.

- Nos, ha ez így is lenne -ahogy nincs- akkor is teljesen mindegy, mert igazad van, nem ér ennyit az egész. De most ha megbocsátasz, elmegyek készülődni, elvégre még van dolgom suli előtt... -ezzel megfordultam és meg sem álltam a szobámig.

Belépve egy igen instabilan rögzített törölközőbe csavart Yoongival találkoztam, aki éppen a szekrényem előtt állt tanácstalanul.

- Ha rám hallgatsz akkor veszel valamit ahelyett a nevetségesen lazára kötött törölköző helyett -álltam meg az ajtóban.

- Ez egy kiváló megfejtés Napsugaram, csakhogy nem mindenki olyan zsiráf mint te, úgyhogy minden nagy rám. Illetve majdnem minden, van ami egy kissé szűk. Haaa érted, mire gondolok -nézett rám csábosan, a szemöldökét húzogatva.

- Eszméletlen gyerekes vagy -forgatok szemet - csak válassz valamit mert miattad kell egy hatalmas kitérőt tenni suli előtt.

Végül nagy nehezen magára aggatott valamit, így már indulásra készen voltunk. Anya még mindig a konyhában volt, így elkerülhetetlen volt a találkozás.

- Köszönöm hogy itt maradhattam, és elnézést a kellemetlenségekért. Remélem nem okoztam túl nagy problémát. Viszlát! -köszönt el Yoongi illedelmesen anyától, aki erre csak bólintott egyet, majd rám nézett.

- Suli után jövök, szia! -zártam rövidre, nem akartam hogy Yoonginak feltűnjön hogy veszekedtünk, pláne nem hogy miatta. Ezután kiléptünk az ajtón, és elindultunk a Min-ház felé.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Először is, nagyon boldog újévet mindenkinek! Másodszor, tudom, közel egy évre eltűntem, pedig ezt a részt már legalább háromszor elkezdtem írni, de valahogy soha nem tetszett. Most viszont egész tűrhetően sikerült szerintem, úgyhogy azt hiszem bőven itt az ideje a posztolásnak😅. Remélem azért mindenkinek tűrhető volt az előző év, illetve ez sokkal jobb, vagy legalább olyan jó lesz. És köszönöm aki ilyen hosszú idő után is kitartóan olvassa és velem van Yoongiék történetében, remélem tetszik majd ez a rész is😅