Az árnyék gyermeke

Találkozás

A város utcáin mulatozás zajlott. Az emberek lámpásokat gyújtottak, énekeltek, táncoltak. A fények viszont nem értek fel a tetőkig, melyet már a lentről érkező fény miatt sötétség fedett. Az egyik árnyék megmozdult és eltűnt egy nyitott ablakban.

Az Árnyék egy férfi volt. Fekete ruhája bőrből készült és ahhoz, hogy biztonságosan tudjon közlekedni, övvel szorította magához. A fején kapucnit viselt, arcának alsórészét pedig egy kendővel fedte el. Hosszú ujjainak feléig fekete, hosszú bőrkesztyű fedte. Alkarján egy bőr alkarvédő volt. Oldalán egy tőr lógott és néhány táska, melybe zsákmányait rejtette. Fekete nadrág fedte lábát, térdig érő bakancs volt a lábszára köré rögzítve. Vékony volt a talpa a lábbelinek, mely biztosította számára a csendes közlekedést.

A szobában nem voltak gyertyák meggyújtva, így biztonságosan körbe tudott nézni. A lakás kicsi volt, ált egy hálóból, meg egy konyhából. A hálószobában volt egy láda, melyet felelőtlen gazdája nem zárt le.

A férfi óvatosan felemelte a fedelét. A ládában volt két darab arany, egy kis ezüstszobor, meg egy ezüst toll. Ezek a tárgyak két pillanat múlva a tolvaj erszényének egyikében lapultak. Az asztalon volt egy ezüst fotókeret. A férfi megnézte a fiókokat. A bal alsóban talált egy brosst. Ezután átment a konyhába. Itt valamiért égve volt néhány gyertya, így az Árnyék gyorsan eloltotta őket. Az asztalról lenyúlt néhány ezüst evőeszközt, majd elvette az arany gyertyatartót. Mikor végzett a ház kifosztásával és már távozni akart, megszólalt a tolvaj ösztöne. Valami értékesett akart hátra hagyni.

A falon volt egy kép, mely gyanút keltett benne. Közelebb ment, majd a kezét végigfuttatta az arany kereten. Ujjai találtak egy kapcsolót, melyet habozás nélkül benyomott és a kép felemelkedett, felfedve maga mögött egy széfet. Zár volt rajta, így elővette a zárfeltörő eszközét. A picket behelyezte és mellétette a társát, melyen csavart egy kicsit, majd beljebb tolta. Csavart még egy kicsit, majd a zár feltört és szabad utat engedett az ügyes kezű tolvajnak.

A férfi kinyitotta a széf vastag, acél ajtaját, mire megjelent a vörös bársonnyal kibélelt belseje. Egy gyűrű volt benne, némi arany és egy kisebb szobor. A szobrocska és a pénz pillanatok alatt eltűnt az erszényekben, de viszont a gyűrűt egy ideig a hüvelyk- és mutatóujja között tartotta. Egy arany gyűrű volt, melynek tetején szépen megmunkált aranypáfrány volt, melynek levelein kicsi gyémántdarabkák pihentek.

- Ezt megtartom. - ezzel a mondattal elrakta egy külön erszénybe a gyűrűt.

Kiugrott az ablakon, elkapta az ablak előtt lévő kötelet és átlendült vele egy másik párkányra. Elkapta a peremet és óvatosan behúzta magát az ablakon. Csendben leereszkedett a padlóra ezzel egy időben körbe nézett. A gyertya gyenge fénye felfedhette volna jelenlétét, így gyorsan eloltotta. A szekrény fiókjait átnézte, majd haladt tovább.

Kinyitotta az egyik ajtót, mire szembe találta magát egy kutyával. Az állat aludt, de a férfi tisztában volt vele, ha nem tesz valamit, akkor nagyon gyorsan véget ér az akciója. Zsebéből elővett egy üvegcsék, meg egy kendőt. Alkoholban oldott kloroform volt. Néhány cseppet csöppentet a zsebkendőre, majd az eb orra alá tette. A jószág egy pillanatra felriadt, de az oldószer hatása miatt vissza is aludt.

A férfi visszavette a zsebkendőt és az üvegcsével együtt elrejtette zsebének mélyén. A lakásban talált némi értéket, de nem sokat, így hamar távozott. Lement a földszintre és feltörte az ajtó zárát. Mikor egy kattanó hangot hallott, lenyomta a kilincset és kilépett a házból. Ezzel a mozdulattal együtt lehúzta arcáról a kendőt és levette a kapucniját.

Elindult a tömeg felé és néhány pillanat múlva, már be is olvadt. Persze fehér haja kirívó volt, melyet oldalt lenyírtak, de a fesztivál napján, pont ezt fogják az őrök megjegyezni. Arcát fehér szakáll fedte, bal oldalán egy heg miatt nem nőt arcszőr. Barna szemei ragyogtak a lámpások fényeiben.

Csak is akkor tesz ilyen lépéseket, mikor valahol nagy a tömeg. Meg alapból élelmet is kell szereznie. Megállt az egyik bódénál és kérni akart egy kenyeret, mikor valaki meglökte. Ösztönösen hátrakapott, mire rájött, hogy hiányzik az egyik táskája. Látta, ahogy a zsebmetszője próbál minél messzebb kerülni tőle. Egy mosoly kúszott az arcára és tolvaja után eredt.

Óvatosan és kimérten haladt, próbálta becserkészni prédáját. És be kellett vallania magának, hogy élvezte. A tolvaj hátranézett és mikor meglátta, hogy követi, nagyobb sebességre kapcsolt. Az Árnyékot ez csak jobban felizgatta.

Fényes, barna szemei, pillanatok alatt átalakultak. Pupillái fehérek lettek, szemének többi része pedig feketévé változott. És ahol eddig állt, ott már nem volt.

Néhány utcával arrébb, az egyik sikátorban egy fiatal nő állt és megnézte a lopott erszény tartalmát. Némi arany volt benne semmi több. Kissé csalódott volt, de ez is elég volt ahhoz, hogy legalább néhány napig megéljen.

Már indult volna, hogy vegyen némi élelmet, viszont egy széles mellkasba ütközött. Mikor felnézett, arca olyan fehér lett, mint aki szellemet látott. Az áldozata ált vele szemben. Aki nem is tűnt igazán annak.

A férfi nem volt egy toronymagas illető, mégis fölé emelkedett és sötét aura lengte körül.

- Úgy gondolom eltulajdonított tőlem valamit, ifjú hölgy. - szólalt meg a férfi, mély hangján.

A nő ledermedt, nem tudott se beszélni, se mozogni. Mikor ezt a vele szemben álló észrevette, lehajolt elé és csettintett az arca előtt. Erre visszatért a valóságba és csak ekkor tudta közelebbről megnézni a férfi arcát. Fehér haj és szakáll, barna szemek, arcának bal oldalán egy heg. Furcsamód nem látta a harag jeleit a szemeiben, inkább az érdeklődést.

- Kapok reakciót a kijelentésemre, kicsi szarka? - kérdezte kíváncsian a férfi.

A zsebmetsző lassan visszanyújtotta az erszényt és a benne lévő aranyérméket. Az Árnyék elvette és rögzítette az övéhez. Majd elindult kifelé a sikátorból, a tömeg felé. De mielőtt nagyon távol került volna, visszaszólt.

- Ha ebből akarsz megélni, keresd meg Lucast a kereskedőt, ő majd elmondja, hogy hol találsz meg.

És ezzel a mondattal eltűnt a tömegben.

A nő kirohant a sikátorból, de sehol se látta a fehér hajat, mely megkülönböztette a többi embertől. Egyetlen dolgot tehetett, hogy megkeresi a kereskedőt