Az árnyék gyermeke

Vissza a kerékvágásba

A két nagy hírű tolvaj három nap szabadságot vett ki. Mind a kettő kipihente a fáradalmakat. Ragnar a náthát, Freya pedig a rémálmokat. Az alatt a 72 óra alatt teljes információ hiányban szenvedtek.

Először a Szarka kelt fel két ölelő kar között. Be kellett magának vallania, hogy így könnyebb volt legyőzne a rémálmokat. Felült és nyújtózott. Ragnar a hátára fordult és akaratlanul kinyitotta a száját. Horkolni kezdett, szája sarkából pedig kicsordult a nyál.

Freya átlendült rajta és meztelen lába azonnal a hideg padlóra érkeztek. Kapkodni kezdte őket, majd leült az ágy szélére és felhúzta a bakancsát. Kitörölte az álmot a szeméből, majd ismét felállt.

- Komolyan szerezni fogok ide egy szőnyeget. - morogta magának és begyújtotta a kályhát.

Bement az éléskamrába és kihozta a tojást, a kenyeret, meg a szalonnát. Feltett egy serpenyőt, és míg várt, vágott két szelet kenyeret, meg némi szalonnát. A húst beletette a főzőedénybe, mire az sercegi kezdett. A helyiséget elkezdték belengeni a finom illatok.

Ragnar morogott, majd átfordult a hasára, arcát a párnába temette, karját pedig a tollal bélelt puhaság alá tette. Freya csak forgatta szemét, tudta, hogy már nem alszik csak nincs kedve felkelni.

A szalonna darabok megpirultak, így elosztva kiöntötte két tányérra. Beleütött az üres serpenyőbe két tojást és spatulával felvakarta az alját, hogy átfordítsa.

A mester tolvaj felnyomta magát és felült. Haja szerteállt, viszont a szakálla teljesen normálisan nézett ki. Kivéve azt a részt, amit nyál fedett.

- Most érzem a három napnyi pihenő súlyát. - motyogta a férfi és beletúrt a hajába.

- Igen, kicsit fura, elvégre vissza kell rázkódni. Reggeli után edzés?

- Jöhet. - mászott ki az ágyból az Árnyék.

Freya kivette a tojásokat és melléjük tett két szelet kenyeret. Ragnar kezébe nyomta az egyik tányért, majd ő is leült a szalma ágyára. A kenyérre rárakta a tojást és a szalonnát, majd a másikkal lefedte. A férfi furán nézett rá, de végül követte a példáját. Az ízek összekeveredtek, a tojás sárgája befedte a kenyeret és a szalonnát.

- Uram Isten, ez jó lett. - nyögte ki két falat között az Árnyék.

- Tudom.

A kettő legyűrte a reggelit, majd felálltak és elindultak a tetőre. Freya felvette a botját, hátha lesz egy kis fegyveres harc. A mestere felkötötte az oldalára a tőrét.

Amint felérte a tetőre a nap sugarai elvakították őket egy pillanatra. Hűvös szél fújt Szoltava felől, a legészakiabb országtól. De a napfényben pont kellemes volt az idő.

- Hamarosan itt a tél. Szerezni kell majd tűzi fát. - nézett tanítványára a férfi - Na, akkor a legjobb tolvajkodni. Mikor meg van fagyva a tető és nem tudsz rendesen közlekedni.

- Akkor inkább az emberek között mászkálok. - erőltetett magára egy mosolyt a lány.

- Majd erről később beszélünk. Most... - lépett el az Árnyék - edzünk.

Mind a ketten felvették a harci állást és várták melyik kezdeményez. Végül Freya lendült neki, hol ott jól tudta, hogy nagy eséllyel a földön fogja találni magát. Rohamát az Árnyék egy egyenes ütéssel akarta megállítani, de a fiatal pont előtte megállt. Megfogta a mestere karját és berántotta egy gyomrosba. A férfi gyorsan cselekedett és szabad kezével megvédte a belső szerveit, átkulcsolta tanítványa lábát és kigáncsolta. Freya a földre került, de gyorsan felállt.