Az árnyék gyermeke

...és feje tetejére áll a világ

Minden egyes döntésnek van következménye. Valamikor csak a döntéshozó környezetében jelenik meg, máskor pedig a világ egy másik pontján. Ez ellen nem lehet mit tenni.

A múzeumban történt események után Ragnar nem akart elhagyni Freya oldalát. Félt, hogy esetleg eldobja az életét, amíg nincs ott. Ha csak belegondolt kirázta a hideg.

A Szarka nem beszélt, csak akkor, ha muszáj volt. De azok is rövidek és tömör mondatok voltak. A mester tolvaj nem erőltette a témát, mert megígérte neki, hogy beszélnek róla, ha készen áll. Mert először Freyanak kell megbékélnie magával. Ő csak annyit tehetett, hogy mellette volt, mikor sírt és vigasztalta. Nem tudta milyen legyőzni a bűntudatot egy gyilkosság után. Csak elképzelni tudta.

- Nos, meg volt a második próba is. Szerintem két nap múlva véglegesen készen lesznek. - akasztotta fel a ruhát egy vállfára James.

- Rendben. - válaszolt Ragnar és Lucassal együtt elbúcsúztak a szabótól.

Freya nem szólalt meg. Mint mindig a gondolataiba temetkezett. A kereskedő is próbált segíteni neki, ám ő is tisztában volt vele, hogy ebben a helyzetben csak mankóként tud érvényesülni. Nem tudja levenni a súlyt húga válláról, de képes egy plusz támaszt nyújtani a cipeléséhez.

Meglökte Ragnar vállát, hogy kövesse a hálójába. A mester tolvaj követte, annak ellenére, hogy nem akarta magára hagyni a tanítványát. Mikor leértek, a kereskedő becsukta az ajtót és felvett egy papírt az asztalról. Egy körözési plakát volt.

- Mindketten tudtuk, hogy nem marad örökre titok.

Az Árnyék átvette a plakátot és elolvasta.

- „Körözés! A Szarka. Bűnök: Betörés, lopás és gyilkosság. Vérdíj: 9000 arany." - suttogta a férfi.

A papíron ott volt Freya, sálban és kapucniban, hátán a botja. A szeme környékén is fekete volt, a szén miatt. Mindenre elszánt tekintettel ábrázoltak, mely meggyőzte az embereket, hogy gyilkolni is képes.

Ragnar megmarkolta a papírt és közel állt hozzá, hogy darabokra szakítsa.

- Most már sokkal óvatosabbnak kell lennie. - mondta Lucas.

Klavar törvénye kimondja, ha valakit gyilkosságon kapnak, letartoztatás és tárgyaláson kívül is végezhetnek vele. Azaz, ha valaki meglátja a Szarkát büntetés nélkül megölheti. És nagyobb eséllyel a vérdíjat is megtoldják.

- Mit tehetnénk?

A kereskedő nem válaszolt. És Ragnar tudta miért. Vagy itt marad és kockáztatja az életét minden egyes alkalommal, mikor elmegy lopni, vagy elhagyja az országot. Örökre. Mindig attól félt, hogy elveszíti az egyetlen társát és úgy tűnik ez a félelem meg is valósult.

Érezte, hogy a tehetetlenség lassan haraggá forr az ereiben és rávágott az asztalra. Nem tudja eltörölni ezt a körözést, mert egy senki. Egy tolvaj, semmi több. Amikor megszökött mindent hátrahagyott. A címét, a befolyását. Mindent, amivel most segíthetne annak a személynek, aki számára többet ér minden ellopott kincsnél.

Jobb keze az asztalon maradt, miközben a ballal csak eltakarta a szemét. Akármennyire nem akart sírni, egyszerűen nem tudott parancsolni a könnyeknek. Apja mindig azt tanította neki, hogy a férfiak sose sírnak, ez miatt gyerek korában ritkán engedte szabadjára a negatív érzéseket, amik a lelkét nyomták. Viszont Freya mellett megtanulta, ha kimutatja az érzéseit, attól nem lesz gyengébb. Mert nevetni, mert sírni, mert élni.

Lucas megdörzsölte a hátát. Az ő arcán is csordogáltak a sós könnyek. Egyrészt azért, mert akárhogy is dönt Freya nagy eséllyel elveszítik, illetve, hogy a barátját ebben az állapotban látja. Utálta a tehetetlenség érzését, amely sarokba szorítja az embert és elnyomja. Kereskedőként nem egyszer került ilyen helyzetbe, de mindig volt kiút. Ám ezúttal nem látott mást, csak sötétséget, mely körbeöleli, és akármerre megy, nem találja a kiutat.