Az árnyék gyermeke

Besurranó küldetés

Ahogy haladtak a bál felé, Ragnar elővette a meghívókat. Magában megköszönte a testvéreinek a támogatást. Nem sokkal az ajtó előtt méregetni kezdték őket az őrök. Freya kihúzta magát mellette és rezzenéstelen arccal haladt tovább. A mester tolvaj is figyelmen kívül hagyta az őröket, akik látván ezt, elengedték a kósza gondolatmeneteket.

Az ajtó előtt az egyik inas állt, aki megállította őket. Magas volt és vékony. Fehér inget, fekete frakkot és nadrágot viselt. Arca csupasz volt, fekete haját hátra fésülte és egy masnival összekötötte a végét. Orrán a szemüvege pihent.

- Jó estét. Szabadna a meghívójukat? – kérdezte nyájasan.

- Parancsoljon. – nyújtotta át a zöld színű papírokat.

Az inas átnézte őket, ellenőrizte a hitelességükként szolgált arany mintát, majd belerakta egy dobozba. Egy mosoly jelent meg az arcán és enyhén meghajolt.

- Üdvözlöm Önöket a Zöld Csillaglovag bálján Mr. Silver és Miss. Cross.

- Köszönjük. – válaszolt Freya és beléptek az épületbe.

Amint betették a lábukat az épületbe, magával a gazdagsággal találták magukat szemben. Mindenhonnan áradt a pénz szaga. Márvány padló, mintás oszlopok, boltívek, magas mennyezet, arany csillárok, festmények és szobrok. A nagy teremben már a pincérek mászkáltak a pezsgőkkel és az apró ínyencségekkel.

Ragnar levette Freya válláról a zakót és átadta a ruhatárasnak. Ismét kezet nyújtott a lánynak, aki habozás nélkül elfogadta. Remélte, hogy megnyugtatja. A férfi a másik kezével megszorította a Szarka kezét, hogy bátorítsa.

Ahogy elhaladt mellettük egy pincér, a mester tolvaj levett róla két pezsgőt és az egyiket átadta a tanítványának. Egy nagy mosoly rajzolódott az arcára, mikor a két kristály pohár egymáshoz ért és halk csengést képzett.

- Még egyszer. Sok boldog születésnapot, kicsi szarkám. – mondta az Árnyék.

- Köszönöm, árnyékom. – mosolygott a Szarka.

Megitták a pezsgő alkoholt és letették a poharakat egy másik pincér tálcájára. A mester tolvaj megfogta a tanítványa bal kezét és a másikat a vállára tetette, ő pedig a szabad kezét a fiatal derekára.

- Remélem nem zavarja Miss. Cross, hogy csak ilyen hirtelen felkérem egy táncra? – mosolygott Ragnar.

- Nos Mr. Silver, egyáltalán nem bánom.

Amint kimondták ezeket a szavakat, a zenészek elkezdték a következő dalt. Egy trobasi zene volt. Ötvözte magában a nyugati kontinens modernségét és az északi kontinens tradicionalitását. Elektromos gitár, fuvola, ütőhangszerek, ír duda, bádog- és mély síp és vonósok.

A zene kellemesen indult. Az ütős finoman kezdet és folyamatosan erősödött, majd csatlakozott hozzá a bádog síp.

Ragnar vezetett. Lassan indultak, a zene ütemére mozogtak. Amikor megszólalt a refrén, többen csatlakoztak és táncoló tömeg egy kört alkotott. Az Árnyék kipörgette Freyat, majd körbesétáltak, de a csuklójuk összeért. Mikor megvolt az egy kör, ismét alaphelyzetet vettek fel.

Ahogy táncoltak a zene ütemére úgy tűntek el arra a pillanatra a gondok. Mindkettőjük arcát egy tiszta, boldog mosoly fedte.

A zene véget ért, mire ismét vissza kellett zökkenniük a kegyetlen valóságba. Két tolvaj álruhában, akik a számukra legveszélyesebb helyre törtek be. És egy dolog miatt tették meg ezt a lépét, azt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyniuk.