Az árnyék gyermeke

A vihar előtt

Egy hét telt el a bál óta. A két tolvaj visszatért a szállására azon az estén. Ragnar gondolataiba temetkezett, míg Freya csak próbált támasza lenni az idősebb férfinak.

A bál után két nappal a Grófnő elhunyt. A város és a birodalom gyászolt. Dísztemetése volt a nőnek, melyet a férje tervezett meg, annak ellenére, hogy őt sújtotta leginkább a halála. Anguis és Korey egyaránt ott voltak, hogy támogassák az apjukat, aki próbálta fent tartani a maszkot. Ragnar és Freya szintén ott volt, csak ők az egyik tetőről figyelték a jelenetet.

A Gróf betartotta a szavát. A Szarka körözési listájáról lekerült a gyilkosság címke és a vérdíj is lejjebb ment.

A két tolvaj ritkán ment ki. Ezúttal már nem csak a hideg akadályozta meg őket, hanem az Árnyék gyásza, melynek feldolgozásában Freya segített. A férfi az ágyán ült és csak nézett maga elé. Hajnal volt, tanítványa még mélyen aludt. Ahogy rá nézett, egy pillanatra átfutott a fején, hogyha a lánnyal történne valami, hogyan reagálna. A gondolatok végig futottak az elméjén, majd nemlegesen megrázta a fejét, hogy elűzze őket.

Felhúzta a bakancsát, magára vett egy vastag pulcsit és felment a tetőre. Amint kinyitotta a csapóajtót, arcát megcsapta a hideg levegő. Kicsit megborzongott, de felment, hátra hagyva a bent lévő meleget.

Haja ismét fehér volt, akárcsak a szakálla. Ismét kitűnt a tömegből. Megállt a fal mellett és felnézett a csillagos égboltra. Az ég éj fekete volt, mely körülölelt mindent. Ezt a sötétséget a hold és a csillagok fénye kompenzálta. Egy üdítő látvány, ahol a fény és a sötétség egymás mellett él.

Gondolataiból a csapóajtó hangja rángatta ki. Hátra nézett. A tanítványa haladt felé, kezeibe egy-egy bögre volt, melyből gőz emelkedett fel. A fiatal szeme alja fekete volt, de a mosolya lágy. Átnyújtotta a jobb kezében lévő bögrét.

- Miért keltél fel? – kérdezte Ragnar, miközben átvette a meleg bögrét.

- Meggyengült a jelenléted, azaz tudtam, hogy nem vagy bent. Így hát felkeltem.

- Úgy tűnik nem csak én rendelkezek furcsa erőkkel. – kuncogott a férfi.

Freya csak csóválta a fejét, majd beleivott a teájába. A forró ital felmelegítette. Pár másodperce jött ki, de az orra azonnal vörös lett. Teljesen belehajtotta a fejét a gőzölgő bögrébe.

- Fázol?

- Áh, nem!

Ragnar csak kuncogott.

- Hogy vagy? – kérdezte Freya.

- Megmaradok. Fáj, viszont nem tudok semmit tenni ellene. Csak...feldolgozni. – támaszkodott a falhoz.

Freya mellé állt és megfogta a kezét. Egy bátorító mosolyt küldött felé, miközben hüvelykujjával megsimogatta a mestertolvaj kézfejét. Ragnar szemében elkezdtek megjelenni a könnycseppek, majd halk sírásba kezdett.

- Egyszer majd elmúlik. Vagy legalábbis begyógyul.

- Mindig itt leszek, ha beszélni akarsz. – mondta a Szarka.

- Tudom. És köszönöm. – viszonozta a simogatást az Árnyék.

A két tolvaj pedig csak állt a csillagos ég alatt.

A kastély pincéjében hangos üvöltés zajlott. A hideg kőfalak visszaverték a hangot és megsokszorozták azt.

A padlón a Gróf térdelt. Ruhája és haja csapzott volt. Szeme alatt lévő karikák az álmatlanságra utaltak. Szorosan a hajába markolt, az ujjpercei teljesen fehérek lettek. Tekintete vadul cikázott. Elvesztette a horgonyát, aki a földön tudta tartani. De ő már nincs.

A Gróf szeme átalakult, majd elengedte a haját és felállt. Éhes lett.

Lucas nem tudott aludni, így úgy döntött, hogy elfoglalja magát. Elővette a fiókból az Árnylény vért, hátha tud vele valamit kezdeni. Ahogy nézegette az apró kapszulában a fekete vért, mélyen eltemetkezett a gondolatiban.

Rengeteg emlék futott át az agyán. Jók és rosszak egyaránt. Okos volt, mindig imádott új dolgokat kitalálni. Füllentései miatt, sokszor nem hittek neki, ám mikor eljött az idő, akkor bizonyított. A kedvenc emléke a Ragnarral való találkozása volt. Öntudatlanul egy mosoly kúszott az arcára, ahogy felvillant, hogy is találkoztak. Kifosztotta, ő pedig megtalálta. Így jött rá, hogy miként élhetne meg.

Jó néhány év múlva talált rá Jenniferre. A kis holló kizuhant a fészkéből, ám túlélte és ő pedig felnevelte. A madár remek társnak bizonyult és hihetetlen intelligenciával rendelkezett. Mikor a madár elég idős lett, megtanította hogyan kell repülni, különböző hangokat kiadni és üzeneteket szállítani. 

Aztán ott volt az öt éves házassága. Boldog emlékek, melyek egy katasztrófával értek véget. Feleségével egy kis bárban ismerkedtek meg, ahol a nő szolgált fel. Kellemes beszélgetésbe elegyedtek, mikor nem volt ügyfél. És hamar több lett belőle.

Kezébe vette a nyakában lógó fogaskereket. Ez egy gyűrű volt, melyen apró bemenetelek voltak. Ez a gyűrű volt a felesége ujján, mikor örök szerelmet ígértek egymásnak. Jennifer is imádta és ő is imádta a madarat. Ragnar egyaránt megbízott benne, annyira, hogy a közelében teljesen levette az álcáját. Mégis elvesztette egy rablótámadás miatt.

A bárt, ahol dolgozott megtámadták. Követelték a pénzt, mire valaki ellenkezett és lövöldözés alakult ki, melynek vége, hogy az egyik golyó eltalálta szíve hölgyét. Nem a golyó által, hanem abba halt meg, hogy elvérzet.

Lucas belenézett a gyűrű belsejébe, ahová a kedvese nevét véste halála után. Emma. Megcsókolta a gyűrűt és elengedte, hagyta, hogy ismét a szíve felett függjön.

Ezután lassan teltek az évek. Ragnar tanítványt keresett, ő pedig segített neki. Neki is fájt, ahogy mindannyiszor kudarcot vallottak. Úgy tűnt, hogy örökké egyedül lesznek. Egy tolvaj és egy kereskedő, az árnyak között.

És aztán felbukkant Freya. Minden megváltozott. Életüket beragyogta a jelenlétével, tűzvörös hajával, smaragd szemeivel és a kedvességével. Azt hitték, hogy nem marad sokáig, ő is feladja, mint mindenki más. De az élet, mint mindig kiszámíthatatlan.

Ahogy csak tovább meredt a fekete vérre, lassan elbóbiskolt, így jobbnak látta, ha mára ráhagyja az elmélkedést. Eltette a kapszulát és elvonult aludni.

Korey és Anguis egymás mellett feküdtek és nézték a mennyezetet. Amikor kicsik voltak, rengetegszer csinálták ezt. Csak nézték a plafont, közben különböző témákat vetettek fel és beszéltek ki. Hány ilyen éjszaka maradt ki, miután elszakították őket?

A nő keze a hasán pihent és finom köröket rajzolt a hüvelykujjával. Annak ellenére, hogy anyja meghalt, mégis boldog volt. Gyermeket vár és alig várja, hogy lássa a férje arcát, mikor elmondja neki a hírt.

A férfi bal karja párnaként szolgált a nővérének, miközben jobbját a saját feje alá tette. Az ő kedve is kicsit a béka segge alatt volt, de nem hagyhatta, hogy ez a veszteség nagyon letörje. Szerette az anyját és bánta, hogy nem tölthetett vele elég időt, de legalább elbúcsúzhatott.

- Akkor holnap indulunk vissza? – kérdezte Korey.

- Ja. Mind a ketten hazamegyünk a szerelmünkhöz.

- Nem gondolod, hogy Ragnar és Freya velünk jönne? Biztos tetszene nekik Verhan vagy Quartis.

- Minden esetre megkérdezhetjük őket. Hátha igent mondanak.

Korey az oldalára gördült és átkarolta az öccse törzsét, majd lehunyta a szemét, élvezve a csendet. Anguis szintén becsukta a szemét és lassan álomba merült a nővérével az oldalán. Mint régen, megannyi alkalommal.

A Gróf az utcákat járta.Késő este volt és hétvége. Ideális a zsákmány vadászatra, hogy csillapítsa szűnni nem nyugvó éhségét. Mert akárhány elmét tett tönkre, nem volt elég. Neki egy valaki kellett. A Szarka.