Az árnyék gyermeke

A vizsga

Lucast a holló társa kelti reggelente. A madár rárepül az ágy hátlapjára és onnan kelti gazdáját. Jennifer a neve, a kereskedő pedig megtanította néhány hang kiadására. Mint például a sziréna jellegzetes, erős hangjára, mellyel minden reggel felkelti a férfit.

Eleinte meg tudta volna ölni az állatot, de később a szívéhez nőt és minden reggel örül, hogy felébreszti. És ha Jennifer is olyan hangulatban van, nem szirénázik, hanem a fejével hozzádörgölőzik Lucas arcához.

A madár úgy segített a kereskedőnek, hogy üzeneteket szállított egyes tolvajoknak vagy zsoldosoknak. Illetve üzlettársaival tartotta a kapcsolatot, ha a meló fekete volt.

És ezen a reggelen a holló ugyanazt csinálta, mint minden reggel. Állványáról, gazdája ágyának hátlapjára repült és nekilátott az ébresztéshez. Lucas felemelte a kezét, jelezve Jennifernek, hogy ébren van.

Ledobta magáról a takarót és felült. A holló a vállára repült és a fejével enyhén meglökte a gazdája arcát, jelezve neki, hogy éhes. A férfi elmosolyodott és megsimogatta Jennifert.

- Mindjárt reggelizünk, csak had öltözzek fel, kislány.

A holló megértette mit mond és lerepült a válláról, az asztalra, a tálkája mellé. Lucas levette a pizsamapólóját és felvette a fekete, magas nyakú hosszú ujjúját, a felé a fekete ingjét. Az asztalon lévő fogaskerék medálját nyakába akasztotta, felvette a fekete nadrágját és a cipőjét.

Bement az éléskamrájába és kivette a kenyeret, a szalonnát és a hagymát. Letette az asztalra és elővette a kését, majd leült. Jennifer elé tolta a tálkáját, és mint egy boldog kutya, csóválni kezdte a farktollait. Lucas csak mosolygott ezen a jeleneten, de néhány kenyérkockát és szalonnát tette a madár tálkájába. A férfi is evett egy keveset, majd mikor végzet, lefőzött egy kávét magának. Persze Jennifer nem szerette, ha kihagyják valamiből ezért a férfi vállára mászott és csőrét belemártotta a feketekávéba és ivott egy kicsit.

- Hé, ez nem neked való! - koppintott a csőrére a kereskedő.

A holló károgott egyet és rászállt az állványára. Lucas elpakolt, majd felvette a barna bőrballonkabátját. Begombolta a középső gombot, felvette a mérnöki szemüvegét, majd a feje tetejére tette. A szemüveg egy egyszerű védőszemüveg volt, melyet átalakított úgy, hogy a bal lencse felé épített két optikát, mely felnagyítja a tárgyat és közelebbről meg tudja vizsgálni. Felhúzta a barna munkakesztyűjét és felment az irodájába. Jennifer pedig követte.

Az irodája nem volt nagy. Itt leginkább a megbízások lényeges információit tárolta. Hátul volt egy kisebb műhelye, ahol meg tudja javítani a tönkrement tárgyakat vagy csak meg tudod győződni, hogy a tárgy igazi arany - vagy ezüst.

Jennifer rárepült a fenti állványra. Csőrét eltemette az ülőkéjének tálkájába és evett némi napraforgómagot. Lucas átnézett néhány küldetést, majd hátrament a műhelyébe és megjavította a számszeríját.

- Lucas, itt vagy? - szólt be egy női hang.

A férfi visszament és meglepte, akit az asztala előtt látott. Fekete ruhában volt, kapucnit és körsálat viselt, melyet a szája elé húzott. A hátán egy bot volt, az övén pedig rengeteg altató lövedék. Tudta ki van az álarc mögött, de nem gondolta volna, hogy újra fog vele találkozni.

- Freya! - állt meg a lány előtt.

A fiatal levette a kapucnit és a körsálat és felnézett a férfira. Vörös haját fonatba kötötte össze és elrejtette a ruhája alatt. Nem sokat változott, de a tartásán látszott, hogy már nem egy egyszerű nőként mozog, hanem tolvajként. Akárcsak az Árnyék.