Az árnyék gyermeke

Előkészületek

A Szarka és az Árnyék a toronyban pihentek. Napról napra hidegebb lett és ennek következménye, hogy a tolvajok elvonulnak a tél végéig a rejtekhelyeikre.

Freya az ágyában feküdt, ágya háttámlájára egy gyertya volt téve, mely víg lánggal lobogott és látást biztosított a nőnek az olvasáshoz. Lena Light könyvébe merült bele, néhány óra alatt eljutott a történet feléig.

Az Árnyék a gyűjteménye társaságában pihent. A székén ült és figyelte az elmúlt másfél évtizedben összegyűjtött tárgyakat. Ékszerek, festmények, aprócska szobrok és még sok más. Számára is hihetetlen, hogy lassan 20 éve tolvajként él, aki az árnyak között tevékenykedik. Egy nagy sóhajjal nekidőlt a szék háttámlájának. Gondolataiba merült, de tekintette az ékszereit fürkészte.

Halk léptek rántották ki mély elmélkedéséből. A tanítványa jött le a lépcsőn, de nem törődött vele, gondolta csak a mosdóba megy.

- Minden rendben? - kérdezte a fiatal.

Ragnar felnézett, majd egy halvány mosoly kúszott az arcára, ha bár nem volt annyira meggyőző.

- Persze, csak gondolkodom. - válaszolt a mester tolvaj.

A tanítványa kikerült a látómezejéből, tekintette visszatért a festményekre, de egy szék csapódott mellette és Freya levetette magát rá. Hátát a szék támlájához támasztotta és ő is nézte a gyűjteményt.

A kettő csendben ült egymás mellett, gondolataikba merülve. De azok is csak felszínesek voltak, így a helyiség kellemes hallgatásba burkolózott. Ez a helyzet 5 percig maradt fent, mire a lány felállt és elment a mosdóba. Ragnar nem mozdult, ám a lába egyre inkább önálló életet akart élni. Végül egy határozott mozdulattal felállt és magára vette a bőrpáncélját.

- Hová készülsz? - kérdezte a Szarka.

- Megtanítalak, hogy is kell télen ügyesen közlekedni a háztetőkön. - válaszolt a mester - Szóval öltözz és nem fog ártani neked se egy plusz réteg.

Freya arcára egy mosoly gördült, mire felcsatolta az övét, felvette a sálát és egy fekete kardigánt. Az Árnyék magára vett egy pulcsit és elindult lefelé a lépcsőn. Télen ezt az útvonalat használja, mert így nem kell kinyitnia az ablakot. És a csörlők se éppen a legbiztonságosabbak a hidegben.

Lebaktattak a lépcsőn, közben Ragnar felkötötte a kendőjét és fejére a vette a kapucnit. Az ajtóhoz érve a férfi kileset, majd ki ment a résnyire nyitott ajtón. A Szarka is kilépett, mire megérezte a levegő csípősségét. A toronyban még valamivel kellemesebb volt az idő, de kint kifejezetten hűvös volt.

- Ezek után megértem, miért nem akarsz télen dolgozni. - fonta össze a karját a lány.

- A hideg tompítja a reflexeket. Lassabb vagy, ez miatt veszélyesebb a tetőn közlekedni. Ugyanakkor, ha menekülnöd kell, könnyebben lerázhatod őket a magasban.

- Feltéve, ha közben nem töröd ki a nyakad a megfagyott tető miatt. - jegyezte meg cinikusan Freya.

- Ez is igaz. - kuncogott Ragnar, majd felmászott a legközelebbi és legkönnyebben megközelíthető tetőre - Akkor, jössz vagy sem?

A fiatal csak sóhajtott, majd ő csatlakozott mestere oldalára. A közelükben lévő kéményből kellemes meleg áramlott. Freya a tekintette könyörgött azért, hogy ismét a kazán közelében legyen. Ragnar csak forgatta a szemét és elindult Lucas felé. Kimérten és óvatosan haladt. Figyelte, hogy hol van megfagyva a tető.

- Az a helyzet, hogy inkább még most tanítalak meg a technikára, mint a legnagyobb hidegben. - pillantott hátra a válla fölött a férfi.

A Szarka nem válaszolt, hanem megrögzötten kereste a fagyott helyeket, hogy véletlenül se lépjen rá. Ragnarból egy nagyon halk kuncogás szabadult ki.