Az árnyék gyermeke

...az ára

24 óra nem sok idő. Mégis sok dolog történhet ezen idő leforgása alatt.

A Gróf halálát követően a legtöbb ember, akinek az elméjét valaha elérte a vezetőjük, felszabadultak. Az őrültek ismét épp gondolkodású személyek lettek, azok akik elveszítették a lényük egy részét, visszakapták. És így nem tudták hibáztatni a gyilkost. De azt se felejtették el, hogy Gróf Nidhogg mégis mennyit tett a birodalomért. Mindent megtett, hogy ismét egyesítse Verhan és Klavar kereskedelmét. Befogadta a más országokból jövő embereket, ezzel tovább segítette a gazdaságot. Nem tagadhatták, hogy a Fury család volt az, aki naggyá tette az országot. Nidhogg és elődjei egyaránt felhasználták a hatalmukat, hogy segítség a népet.

Hajnal után nem sokkal, Korey és Anguis kiállt arra az emelvényre, ahol tegnap este apjuk elhunyt. És bemutatták az erejüket. Még Ragnar is megjelent, először úgy, mint a mester tolvaj. Levette a csuklyáját és a maszkot. Haja és szakálla lassan kezdett visszanőni az erejének köszönhetően. Freya és Lucas a tömegben volt és onnan figyeltek.

A Fury testvérek mindent tisztáztak, nem volt titok a nép előtt, akiket apjuk felhasznált. Elmondták, hogy se Korey, se Anguis nem fogja átvenni az ország vezetését, ha úgy döntenek, hogy a Fury család a vezető pozícióban marad. Ragnar lesz a Gróf, ha elfogadják. Viszont, ha nem akkor a Furyik elmennek.

Tudták, hogy nem lesz könnyű, mivel a legfiatalabb testvér éveken át tolvaj volt és ártott a városnak. Féltek tőle, de nem tisztelték, ahogy az apját. Hangos vita kerekedett ebből, melyet végül Anguis csitított le és Ragnar átvette a szót. Bocsánatot kért, amiért meglopta az ártatlan polgárokat, de azért nem, hogy így látta a város hanyatlását. És meg merte kockáztatni, hogy a birodalomét.

Ahogy beszélt az emberek elhallgattak. Ragnar egy vezető képét öltötte magára és az ott lévők fejében egyaránt átalakult a tolvaj személye. Freya arra tudott tippelni, hogy meglátták azt a mesterében, ami miatt hajlandó lett ő is a tolvaj lét útjára lépni. Az őszinte törődést, a tanulás és a tanítás iránti vágyat, a szenvedély energiáját. A bizalmat.

A fiatal nő csak átkarolta magát. Mosolygott, akárcsak a mellette álló Lucas. Érezte, hogy a hideg végig fut a gerincén és átjárja a borzongás az egész testé. Tudta, hogy történjék bármi a következő napokban, minden rendben lesz. Hiába volt kívülálló, számára mindig fontos volt, hogy ha neki rossz, másoknak ne legyen. Csak a tolvajlásból tudott megélni, de próbálta kerülni az egyszerű emberek bántását.

Ragnar beszéde után, valahogy mindenki úgy érezte, hogy a Fury család továbbra is vezetni fogja őket. De ahhoz, hogy igazságos legyen a döntés, az ország minden pontján szavazások lettek elrendelve. Addig is, Gróf Nidhogg temetését tervezték meg. Mivel egy vezető volt, így a nép is részt vehet rajta.

Freya elbúcsúzott Lucastól és elindult vissza a toronyba. Nem zavarta a mesterét, hagyni akart neki időt, hogy a testvéreivel elintézze a temetést. Akármennyire nem akart visszatérni az elméje fekete üregébe, nem moshatja le a vért a kezéről. És ezúttal nem egy olyan embert ölt meg, akiről semmit sem tudott, hanem a hozzá legközelebb álló embernek az apját. És nem a túlélési ösztöne kényszerítette erre.

A torony közelében valamiért megállt. Úgy érezte, hogy figyelik, de senkit se látott. A szél finoman táncolni kezdett körülötte, majd egy hang szólalt meg a szellővel együtt: Köszönöm, Szarka.

A lány egy pillanatra lefagyott, ám hamar rájött, mi is történt. Nidhogg köszönetet mondott a gyilkosának. Annak az embernek, aki megállította és felszabadította a lelkét. Freya a könnyek szélén volt, de nem tudta eldönteni, mi miatt. A megkönnyebbülés vagy a bűntudat? Talán egyszerre a kettő.