Az árnyék gyermeke

A rémálmok ura

A Gróf kastélyában béke honolt. Látszólag. Ugyanis, hiába volt a külső fenyegetések ellen rengeteg őr, a falakon belül már ők sem tudtak mit tenni. Azt a személyt védték, aki rengeteg társuk ép elméjét tönkre tette apránként, de az emberek nem vették észre, mert az arany mindent elfeledtett. 

A ház ura az irodájában ült, a kandalló mellett, a fekete bőrszékében. A dohányzó asztalon két levél pihent, melyeket már felbontott és a tartalmukat is elolvasta. A pecsétek különböző országoké volt. Az egyik Quartisból jött, a lányától, a másik pedig Verhanból, az elsőszülött fiától. Mind a két ország a szomszédja volt Klavarnak. A férfi azt hitte, hogy kitagadott gyermekei sokkal messzebb költöztek el, de egész idő alatt csak a szomszédban pihentek.

- Hiába tagadtam ki őket, akkor is ide húzza őket a szívük. Ez nem is alakulhatott volna jobban.

A Gróf hátra dőlt a székében, a kandalló fénye megvilágította a fél arcát. Hollófekete haját egy lófarokba fonta, halántékát már ősz hajcsík fedte, pofaszakállában is megjelentek az fehér szálak. Szeme sötétbarna volt, mely halovány fényben feketének tűnik.

- De vajon hol lehet a harmadik?

A férfi felemelkedett és megigazította a mellényét. A tűzbe nézett, mintha parancsolni tudna neki. A nap lassan haladt le, hamarosan el kell küldeni az őreit, hogy kérjék el a terveket attól a kereskedőtől. A Gróf most se tudta elhinni, hogy ennyi pénzt elköltött rá, de ha a kezében lesz, meg tudja építeni és üzembe hozni, akkor talán az egész birodalom eléri azt a szintet, amin most Quartis van.

- Uram, letelt a 24 óra! A tervek nagy eséllyel a kereskedőnél vannak. - lépett be egy őr.

- Értem. Nyergeljék fel a lovamat, én is megyek.

A katona nem válaszolt, viszont a Gróf látta szeme sarkából, hogy meghajol és elindul elvégezni a feladatát.

Klavarus vezetője leült az asztalához, gyertyát gyújtott és írni kezdett. Nem nagyon szerette a mesterséges fényeket, fájt tőlük a feje, de a nép sokkal nagyobb biztonságban érezte magát tőlük.

Az első levelet a lányának írta, amiben megkérte, hogy térjen haza és beszéljék meg a problémákat. Ugyan ez állt a fia levelében is. Abban reménykedett, hogy még anyjuk kedvéért visszatérnek.

- Uram, a kíséret készen áll.

- Megyek.

A Gróf összehajtotta a leveleket, majd egy borítékba tette, viaszt tett rájuk és belenyomta a családi pecsétet. Kezébe vette a borítékokat és elindult a kijárat felé. Mikor kiért az őr kezébe nyomta őket.

- Küld ezeket a megfelelő címre. És mond meg a hírnöknek, hogy támogatom azokat, akik tovább folytatják az alkímiát. Írjon, hozzá egy jó szöveget.

- Igenis uram.

A katona távozott, míg a ház ura magára vette a kabátját és elindult ki az udvarra. Amint kiért az udvarra a hátasa ott állt, öt másik testőrrel. A férfi felült a lóra és jelt adott, hogy indulhatnak. Alig várta, hogy a kezeiben tarthassa a terveket.

- Hogy érzed magad, Ragnar? - kérdezte Freya, mikor meglátta, hogy mestere felébredt az álmából.

A tolvaj felült és tanítványára nézett.

- Sokkal jobban. Ha nem lennél tolvaj, mondanám, hogy tanulj orvosnak vagy ápoló nőnek. - nyújtotta ki a hátát az Árnyék.

Kimászott az ágyból, felvette a ruháit és elvonult a fürdőbe, hogy átöltözzön. A lány a székben maradt és tovább olvasott. Tudta, hogy több idő kell ahhoz, hogy valaki felépüljön a lázból, de nagyon örült a most látott állapotnak. Hiába nem volt Ragnar teljesen ember, az ilyen betegségek rá is hatással vannak.