Az árnyék gyermeke

Az utolsó simítások

- Ez egyszerűen gyönyörű! - kiáltotta Freya, miközben megpördült az újonnan készült ruhában.

Az anyag a testéhez simult, kiemelte az alakját. A smaragd színű selyem illet a szeméhez, vörös haja pedig olyan volt, mintha a tűzbe néznél. Mintha csak egy istennő jött volna le az élők közé.

A csipkék csak a ruha alján jelentek meg, és ahogy kúszott felé, úgy egyre inkább ritkásodott. Derekát egy egyszerű aranyszalag ölelte körbe. A V bevágás nem csúszott nagyon lentre, ez nem terelte el a fiatal figyelmét. A kesztyűk teljesen átalakultak kézfedőkké. Alja vékony smaragd színű anyagból volt, melyre arannyal hímeztek Grengara típusú mintákat. Ez a kiegészítő az alkarja közepéig ért és egy szalaggal lehetett rögzíteni. A cipője egyszerű balerina volt, melynek volt egy rögzítő szalagja a lábfején. Ez is zöld színben pompázott.

Freya arca csak ragyogott a boldogságtól. Az „eset" óta nem látták ilyennek. Minden próbán csendes volt, nem tükrözte a ruha a személyiségét akkor, de most.

- Szó szerint neked szabták, ám ezúttal tényleg illik hozzád. - mondta James, ő is nagy mosollyal az arcán, mivel örült, hogy sikerült egy vevőt boldoggá tennie.

Néhány perc múlva Ragnar is kilépett a rögtönzött öltözőből. Inge aranyszínű volt, a mellény, a nyakkendő, a nadrág és a zakó pedig smaragd zöld. Egy barna cipőt viselt, mely megegyezett az öltöny gallérjával. A zakó két gombos volt, így csak a felsőt gombolta be. Az Árnyék kihúzta magát, az elegáns öltözék hozzá simult. Jelenlegi fehér haját megpróbálta hátra simítani. Persze azok a tincsek nem a szót fogadásról híresek.

A mester tolvaj végig mérte a tanítványát, majd egy elégedett mosoly kúszott az ajkára.

- Gyönyörűen nézel ki. - mondta Ragnar.

Freya egy kicsit ledöbbent, ám hamarabb észbe kapott és viszonozta a bókot:

- Te pedig jóképűnek.

A férfi megfogta a kezét, meghajolt és egy apró puszit tett a nő kézfejére. Nem bírta ki mosoly nélkül, mivel közben figyelte a Szarka reakcióját. Majdnem olyan vörös volt, mint a haja.

- Szokj hozzá, hogy rengeteg férfi fog még neked kezet csókolni azon bálon. - csipkelődött az Árnyék.

Váratlanul Ragnar bepörgette és keringő tartást vettek fel. A férfi csak vigyorgott, míg Freya csak forgatta a szemét. A kettő elvált egymástól, mire a nő elment a függönyök mögé, hogy levegye a ruhát.

- Mennyivel tartozunk? - tette fel a kérdést Ragnar.

- 5310 arany. - válaszolt a szabó és átnyújtotta a számlát.

A kis lapon az anyag és munkadíj volt. Összesítve volt a két hét, hogy mennyi időt öltek a ruhákba, illetve mennyibe került az alapanyagok megszerzése.

Az Árnyék átszámolta és mikor nem talált benne hibát átnyújtotta a kért összeget. Nem tagadta, hogy drága volt erre az egy alkalomra. De sajnos nem használhatta végtelenségig az erejét. Ha túl sok időt tölt, az árnyakba olvadva könnyen tönkre teheti a szervezetét. Olyan, mintha egy másik dimenzióban lenne az ember, ahol az idő is másképp telik. Ha nagyon sokáig van ott, könnyen elájulhat, amint visszaveszi az emberi alakját. Ez az éhségtől következik be. A szervezete úgy reagál az erejére, mintha napok óta nem evett volna, holott csak a tartalékát emészti fel.

A Szarka kijött az öltözőből, kezében a ruhával, melyet felakasztott egy vállfára. Nem tagadta, hogy tetszik neki ez az elegáns öltözék, de már megszokta a tolvaj kosztümjét. Átadta az álruhát Lucasnak, aki eltette a ruhásszekrényébe, ott biztonságban lesz.