Az árnyék gyermeke

A csillagok rejtelmei

Klavarus utcáit vastag hóréteg fedte. Az ég szürke volt, a levegő hideg. A házak kéményeiből füst áramlott és a körülöttük lévő hó megolvadt. Az utcákon elkezdték eltakarítani a havat, hogy a vásár beinduljon. A gyerekek a boldogan játszottak az érintetlenül hagyott részeken. Hó bástyák épültek és egymást dobálták hógolyóval, belefeküdtek és angyalformát készítettek, valakik pedig hóembert építettek répa orral, gally kézzel, szén gombokkal, szájjal és szemmel.

Freya a torony tetején állt, karját a fal tetejére támasztotta és nézte a lent történő eseményeket. Egy vastag pulcsit viselt, kezében egy bögre, forró teát tartott. Torkát védte a kimosott körsála. Orra már piros volta hidegtől, de nem zavarta. Élvezte a nyugalmat.

Miután sikerült kiöntenie a lelkét tegnap este, sokkal nyugodtabb volt. Ragnarral együtt sikerült elaludniuk az ágyán, mely kettőjüknek kicsi volt és rájátszott az, hogy ülve, így a nyaka is fájt. Kezét a tarkójára tette és csinált egy kis fejkörzést.

Lépteket hallott maga mögött. Tudta ki az, de hátra nézett és egy mosollyal köszöntötte a férfit. Az Árnyék is egy vastag pulcsit viselt, nyakában a kendője volt, miközben fején ott pihent a kapucni. A fehér hajtincsek kilógtak és kissé eltakarták szemét, szakálla még meg volt, mivel holnap lesznek kész a ruhák és rá két napra lesz a bál is. Így amíg teheti, kiélvezi, hogy van arc szőrzete. Ő is egy bögrét tartott a kezében, csak ő kávét fogyasztott tea helyett.

- Jó reggelt! - köszönt Freya.

- Reggelt. - motyogta Ragnar, miközben ásított.

A férfi mellé támaszkodott a falra, miután lesöpörte a havat és belekortyolt az italába. A kettő csak csendben állt egymás mellett és figyelték a lent lévő gyerekeket. A Szarka mosolygott, miközben vett még egy kortyot a fekete teájából. Egy rövid ideig a szájában tartotta, majd lassan lenyelte.

- Hogy érzed magad? - kérdezte a mester tolvaj.

- Sokkal jobban. - mosolygott a nő - Bár a nyakam legszívesebben meghalna.

Ragnar felnevetett és ivott egy kortyot a keserű italból. Némán álltak, a falnak támaszkodva, élvezve a másik jelenlétét. Hiába volt a megélhetésük a lopás, egyszerű jól eset nekik ez a béke. Úgy érezték minden rendben van.

- Sose beszéltél a múltadról, hogy honnan jöttél. - törte meg a csendet Ragnar.

- Mert nem kérdezted.

- Ez igaz. - fordult meg a férfi és hátát a falnak támasztotta - Tegnap mondtál valami, ami kíváncsivá tett. Tudom, hogy miért választottad inkább ezt, mint az örömlány létet, de mi volt ennek az elsődleges befolyása?

- Árva vagyok. - válaszolt nyíltan Freya - Pontosabban az voltam, amíg be nem fogadtál.

- Oh, értem. Szóval ezért nem akartál igazán beszélni a múltadról.

- Igazából inkább azért, mert nem éri meg róla beszélni. Egyetlen célja volt az egész életemnek. Tűrj mindent, hogy élhess. És reméld azt, hogy hátha befogadnak.

- Ki adta neked a neved?

- Állítólag a szüleim. Ez volt az egyetlen dolog, ami tőlük származik. - kuncogott - Nem tudom mi értelme volt egy nemzeti hősről kapnom a nevem, hol ott én egy senki vagyok. De meg tartottam, így még ha nem is kellettem nekik, akkor is velem vannak. A másik, hogy tetszet.

- Lehet a megjelenésed miatt adták neked ezt a nevet. Vörös, göndör haj, smaragd zöld szemek. Mintha csak a Keleti kontinensről jöttél volna, mint Freya Dakari. - simított el egy tincset a lány füle mögül - Lehet azt remélték, hogy valaki más jobb életet tud neked biztosítani.