Az árnyék gyermeke

Az első napok

Ragnar rejtekhelye egy elhagyatott figyelőtorony volt. A város felé emelkedett, ez miatt be lehetett látni mindent. Magassága miatt is hagyták el végül, mert nem vették hasznát. Ide telepedett le az Árnyék.

A legtetején rendezkedett be. Volt egy rész, ahol a különleges szerzeményeit tartotta. Gyűrűket, nyakláncokat, brossokat, képeket és még sok mást. Ezen szinten volt a fegyver arzenálja is.

Egy emelettel feljebb helyezte el az ágyát, a barkácsasztalát és a kazánját. Legtöbbször nem gyalogolt fel, hanem az ablak mellett volt egy csörlő, melyre egy nála nehezebb kő volt kötve, így gyorsan fel tudott jutni.

És ezen a kötélen jött fel Freya társaságában.

- Elintézem a fekhelyedet. Néz körül nyugodtan. - indult meg, de aztán visszafordult - A gyűjteményem viszont tabu!

Freya bólintott és lement. Ragnar elővet a raktárból két bála szalmát és lerakta a kályha mellé. Elővett egy lepedőt, egy párnát, meg egy takarót. Sose ágyazott meg nagyon a tanítványainak. A legtöbb vagy feladta és elment, vagy pedig meghalt. Leterítette a lepedővel a bálát, majd rárakta a takarót és a párnát. Egy hangos csörömpölés zökkentette ki.

Az Árnyék két pillanat múlva már újdonsült tanítványa mellett állt, összefont karokkal. Freya a fegyvergyűjteményénél állt és kezében volt egy hosszú bot. Viszont néhány pisztoly és kard a földön feküdt, ezek okozták a hangzavart. Freya észbe kapott és azonnal hideg verejték futott rajta végig.

- É-én s-sa-sajnálom, nem volt szándékos! A-azonnal rendet teszek. - tette vissza a botot a helyére és felvette a kardokat és pisztolyokat a földről. Már tette volna vissza őket, mikor mestere elkapta a csuklóját.

- Nem most akartam elkezdeni a tanításodat, de akkor 7-es lecke: mindent próbálj úgy hagyni vagy visszarakni, ahogy eredetileg volt. - mondta Ragnar és nem vette le a tekintetét a nőről - Tehát, melyik kard hol volt?

Freya agya leblokkolt, de próbált visszaemlékezni, melyik kard hol volt. Próbált ösztöneire hallgatni és visszatette a fegyvereket. Kérdően nézett mesterére, aki minden mozdulatát leste.

- Elsőre nem is rossz. Az öt helyből kettőt eltaláltál. - ezzel kijavította a hibákat - Most jöhetnek a pisztolyok.

A fiatal nő ismét az ösztöneire hallgatott, melyek előbb nem hagyták annyira cserben.

- Hatból három. - lenézett Freyara és megjutalmazta egy barátságos mosollyal - Van még mit fejlődni, de kezdetnek tényleg nem rossz.

A tanítvány is elmosolyodott és a testét elöntötte a büszkeség érzése. De egy életre megjegyezte, hogy a fegyverekhez és a gyűjteményéhez nem nyúl.

Ragnar viszont egy ideig a botot nézte, mely a nő kezében volt. A fegyver típusválasztás szerinte egy belső hangtól függ. Hiába akarsz kardozni, ha számodra a lándzsás fegyverek valóak és titokban szeretnéd megtanulni forgatását. Számára a tőr rendelkezett ilyen fajta vonzalommal. Mára pedig mestere a tőrforgatásnak.

- Az ágyadat megvetettem. Melegítek némi pacalt és vacsorázhatunk.

Freya bólintott és elindult mestere nyomában, a lakórészre. Mikor felért a lépcsőn egyből szemet szúrt neki a szalmabála ágy, de nem panaszkodott. Örült, hogy nem az utcán kell aludni és melegben van.

Ragnar elővette a kis fazekát és a benne lévő pacallal együtt rárakta a meleg kályhára. Szeme sarkából viszont figyelt a tanítványát, aki leült a bála ágyára.

- Ha esetleg nem elég széles, akkor a raktárból hozhatsz ki magadnak még.

- Nem kell, ez tökéletes.