My Angel

XX

Jungkook:

Amint beértünk a korházba jöttek a hozzáértő nővérek és orvosok, hogy elláthassák Jimint.
Én addig a recepcióhoz mentem és leadtam az adatokat, mi történt ,de csak az én szemszögemből tudtam csak elmondani. Aztán muszáj volt nyugton maradnom.

Amíg őt vizsgálták én addig ültem a ronda sárga színű rendelői székben két öregember közt.

Nagyon szarul éreztem magam a történtek miatt. Tudom , hogy nem az én hibán ,de viszont lehettem volna ragaszkodóbb is és többet kereshettem volna az én Chimemet és akkor a baj nem történt volna meg.
Mostmár késő.

Figyeltem egyetlen csempét amin volt egy piros folt és azon gondolkoztam, hogy az nem egy vér csepp? Hacsak nem kechap. Fujj.
Utálom a korházakat.

Bambulásomból egy kéz rántott ki ami a vállamon pihent meg.
Felnéztem.

-tessék?- kérdeztem meg a fura nővért, aki nem lehetett több 20-nál.
-uram a barátját lefektettük egy ágyra mivel a kimerültséggel és éhseggel is küzdött ezidáig, nemcsak fájdalommal és infúziót is adtunk neki.-mosolygott rám.
Soha nem értettem minek mosolyognak. Ha meghal valaki akkor is ezt csinálják.
Bizar.

-értem. Hol van most , szeretnék bemenni hozzá-álltam fel és kicsit megindultam , aztán megáltam és vártam a nővérre.
-a 22-es szobában , de most alszik nem sokra megy vele.
Addig nem inna meg velem egy kávét-haját hátra vetette és próbált azt hiszem csábosan nézni, de szerintem ez egy grimasz volt.
Szemöldök ráncolással tudtára adtam , hogy nem értem mi van.

-egy kávé? Meghívhatom?.
-minek- kérdeztem vissza.
-tudja míg fel nem kel a barátja.
Addig én lefoglalom- megint hátra csapta haját. Ez hülye.
-köszönöm de nem.- utasítottam el.
-miért, hisz a barátja megvárja úgyis. Elmenni nem tud maga nélkül. És szerintem örülne ha nem unatkozna addig míg észhez nem tér- neveti el magát. Most én grimaszolok.
Tényleg nagyon bizar ez a csaj ,szerintem nem korházban a helye csak ha őt is kezelik.
És a pasimat is sértegette.
Akkor most úgy megszivatom ezt a hülye ribancot.

-szerintem meg nem örülne neki, mert nagyon féltékeny tipus és ha megtudná, hogy elmentem magával akkor biztos a korházi ágyon baszna meg.
Azt meg maga nem akarja.
Főleg, ha a gecis ágyneműt kéne lecserélnie.-önelégülten és kicsit perverzen elmosolyodok. Semmi akadálya nem lenne , ha itt kefélnék Jiminnel.

-ó , én nem tudtam , hogy ő a maga barátja ÚGY. Sajnálom-vörösödik el feje és megemeli az úgy szót, hogy értsem meg mért így mondta , nem úgy , hogy buzi,majd elsiet.
Hmm, ezt megérdemelte.

Leszarva az előbb történteket elkezdek haladni szerelmem szobája felé azaz a 22-es szobába.

Mikor benyitok meglátom angyalom nyugodt , gondok nélküli arcát.
Elé sétálok majd leülök mellé az ágyra, de szép óvatosan és elkezdek közelíteni arca felé.
Nyomok puszit arcára,orrára,homlokára és végül szájára is, hogy vissza kapjam a kihagyásokat.
És persze, hogy érezze a szeretetem.

Ezután ha tilos ha nem, bebújok mellé az ágyba és úgy kezdem el simogatni puha arcát minnél nyugodtabb környezetbe érezze magát, mert mikor felébred jókora kihalgatásban és leszidásban lesz része.
Nem hagyom megszökmi.

Így van , én téged soha nem foglak elengedni.
Te engem elakartál és nézd meg mi lett belőle.
A hiányomba beleőrűlsz és ez nagyon imponál.
Szeretem mikor nem te irányítasz , az a legédesebb érzés számomra.