𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮, 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

2.

-Jeon Jungkook.

...

-Örvendek a találkozásnak, de most mennem kell. - hajoltam meg, majd felvettem a törött poharakat a tálcával együtt, és visszaindultam a pulthoz új poharakért. De valami nagyon bizergált a mellkasomnál, mintha valaki bedobott volna oda egy lapocskát.

Gyorsan kivittem új poharakban az italokat, majd újra visszaérve a pulthoz, benyúltam fölülről az ingembe, és kihalásztam a picike papírdarabot, amin egy telefonszám volt, egy névvel. Jeon Jungkook.

...

Az óra hajnali kettőt mutatott, ami azt jelentette hogy vége a műszakomnak. Rosé már éjfélkor lelépett, Jennie pedig még marad, viszont ő is mehet haza hajnali háromkor haza. Nem tudom, hogy kitalálta ki ezt a fogyatékos rendszert, de segghülye lehetett.

Egyszer csak a telefonom rezgését éreztem meg a hátsó zsebemben. A kezembe vettem és elolvastam az üzenetet.

Majom 🙊😂

Eperke, mikor mész haza? 🥺

Eperseggű🥺❤️

10 perc és otthon vagyok, Taehyung. De ha megint a kanapémon talállak, esküszöm elveszem a pótkulcsodat.

Majom 🙊 😂

Akkor vedd úgy hogy most nem a kanapédon fekve nézek Animéket.😂

Eperseggű🥺❤️

Hogy lehet nekem ilyen legjobb barátom?😪

...

Eltettem a telefonomat, majd ahogy mondtam, 10 perc múlva otthon is voltam. Taehyung valóban a kanapémon hentergett, és valami mesét nézett, ami száz százalék hogy nem anime, hanem valami 5 éveseknek való, cicás valami.

Ráhagytam, tudom hogy olyan néha mint egy 5 éves, de amióta ismerem, ilyen. Jó, lehet hogy oviban ismertem meg, de...

-Jiminie~- futott úgy felém mint Naruto, én meg kéztetést éreztem arra hogy berohanjak a konyhába és elbújjak a szekrényben.

Hát késő bánat, mert a nyakamba borult, én meg kicsit megveregettem a hátát.

-Ölelj már meg te szerencsétlen! - szorított meg erősebben, én meg idegesen nevetve visszaöleltem. Igen, tudom hogy a legjobb barátom, de én nem nagyon ölelgetek fiúkat... Buzisnak tartom. Viszont Tae még mindig olyan mint egy kisgyerek, én pedig szeretem az öleléseket. Ezzel semmi baj nem lenne, ha Taehyung nem lenne olyan meleg, mint az öv csatja nyáron.

-Ha elengedsz, csinálok neked forró csokit. - mondtam, mire azonnal elengedett, én pedig kuncogva indultam el a konyhába. Megcsináltam neki az italt, majd egy csillogó szemű majom fogadott.

-Jimin, ki az a Jeon Jungkook? - mutatta a papírt, én pedig letettem a csokiját az asztalra, majd lehuppantam mellé a kanapéra.

-Ma a bárban véletlenül neki mentem, majd az ingem él fogva felemelt, valószínűleg akkor csúsztatta a lapot a mellkasomhoz. - dőltem hátra.  Tae azonnal felémkapta a fejét, és csillogott a szeme.

-Már tervezem is az esküvőtöket! - vette elő a telefonját, majd pötyögni kezdett valamit a naptárába.

-Taehyung, én még mindig hetero vagyok.- forgattam a szememet legjobb barátomra, aki a fejét rázva felnevetett.

-Jimin, olyan meleg vagy mint a radiátor. Süt rólad hogy az vagy! - mutatott végig a testemen. - És a tökéletes példa erre az epersegged.

-Azért mert sportolok és jó seggem van, nem azt jelenti hogy meleg is vagyok.

-Jó, akkor hívd fel ezt a Jeon gyereket és meglátjuk. - kacsint rám, majd a kezébe veszi a telefonomat és bepötyögi a számot. Arra eszméltem fel, hogy a kezembe nyomja a telefonomat, ami már csörög. Erőből pofánbasztam Taehyungot, aki csak röhögött.

-Jeon Jungkook,  miben segíthetek? - hallottam meg a hangját. Tae azonnal felkapta a fejét és azt tátogta hogy 'ez az a Jeon Jungkook, nem hiszem el hogy nem ismerted fel'. Nem volt életemben Jungkook ismerősöm szóval csak oldalra döntöttem a fejemet, majd beleszóltam a telefonba.

-Jimin vagyok, a bárból. Tudod, aki neked ütközött egy tálca borral. - kuncogtam, mire élesen hallottam hogy a férfi nyelt egyet

-Ezek szerint megtaláltad a cetlit. - éreztem hogy elmosolyodik. - Örülök, de most mennem kell, hív a kamerásom. - azzal kuncogott és letette a telefont. Én leraktam az asztalra, majd a majom haverom, rámugrott, és elkezdte rángatni a vállamat.

-TE FASZFEJ, EZ A MODELL GYEREK, HOGY A FASZOMBAN NEM ISMERTED FEL?! - ordibált, én pedig védekezően felteszem a kezemet. - Ha azt mondod nem ismerted fel, nem tudom mit csinálok veled.

- Azt sem tudom ki az a modell Taeh.. - befogta a számat, a szabad kezével meg arconvágott. Óvatosan simítottam meg az arcomat, majd kérdőn néztem a hasamon ülő majomra.

-És most jött el az a pillanat hogy megerőszakollak ha tényleg nem tudod ki az. - mondja teljesen nyugodtan, én meg szégyenemben elvörösödök.

-Tae, komolyan nem tudom ki az, és ha megpróbálsz megerőszakolni, a saját kezemmel öllek meg. - nézek mélyen a szemembe.

-Azt kétlem hogy meg tudnál ölni. De ok. - az utolsó két szó után leugrott rólam és nyugodtan ült a kanapén. Mármint a kicsi Tae nem annyira.

Az ajtó felé pillantottam, ahol Yoongi, az unokabátyám sétált be. Az én házamba mindenki mindenféle zokszó nélkül bejön, mert én megengedtem. Ilyen kedves vagyok.

-Sz.. Szi.. A Yoo... Yoongi... - vörösödött el Tae. Ahh akkor erre állt fel neki...

-Cső. - mondta kultúráltan, majd lehuppant a kanapéra ő is. Taehyung mellé. - Na, kisfasz, ma itt alszok mert a szülők kidobtak a házból. - tudtam hogy rám gondol, mert mindig így hív. Pedig nem is kicsi... (😂)

-Elmondtad nekik? - néztem rá.

-Jah, eléggé kiakadtak hogy meleg vagyok. - dőlt hátra. Tae elvörödve hajtotta le a fejét.

-Lehet hogy Jimin is az. - jelentette ki Tae, én meg vörösen néztem a padlót...