𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮, 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

6.

Unalmas percek, órák, napok, hetek. Jungkook azóta sem keresett, és kezdek aggódni érte.

Persze, azóta már járok dolgozni, és kaptunk egy új pincért is, szóval nem valami érdekes. Jisoo zaklat, de szívesebben agyoncsapnám egy kalapáccsal.

Amúgy a srácot Marknak hívják és nagyon jófej. Jó a humora, és jól el lehet vele beszélgetni.

Éppen csak beértem a munkahelyemre, Mark már köszöntött is egy óriási mosoly kíséretében.

-Szia mini! - ölelt meg, én pedig nevetve toltam el magamtól.

-Ne szórakozz a magasságommal! - fenyegetőztem az ujjamat meglengetve a levegőben. Kinevetett, majd sztorikat mesélve egymásnak, huppantunk le a pulthoz.

Nem volt nagy forgalom aznap, talán 40 ember fordult meg egy sütiért, vagy kávéért. De sajnos, ma megint péntek van, ami azt jelenti hogy esti műszak. Vagy halál.

Alap hogy felvettük kivívó ruháinkat, de Mark nagyon feltűnően mért végig. Megnyalta ajkait, és mélyen szemembe nézett.

-Mit nézel? - biccentettem oldalra a fejemet, mint egy cuki kiskutya. A fiú még levegőt is elfelejtett venni, majd hirtelen megfogta a kezemet és berángatott az öltözőbe. Bezárta az ajtót, majd felém kezdett el közeledni. - Mit művelsz, haver? - hátráltam folyamatosan, de sajnos nekiütköztem a falnak.

-Szexi vagy ebben a ruhában Jimin. - hajolt fejem fölé, majd felcsúsztatta a kezeit a derekamon. Kicsit sem gyengéden löktem el magamtól a fiút, de ő csak értetlenül pislogott.

-Kérlek, Mark, ne... - kezdem el pityeregni, ő pedig azonnal elkezdte simogatni a hátamat. Jól esik hogy 2 hét után törődik velem valaki. Bíztatóan mosolygott rám én pedig mindent elmondtam neki. Jungkookról, a sütiről, de még a kocsis ügyet is elmeséltem neki.

Úgy éreztem bízhatok benne, de mégis volt egy kis görcs a hasamban, hogy mi van ha...

Lassan kilépdeltünk az étterembe és már szolgáltuk is ki a vendégeket. Kifejezetten sokan voltak, ezért Markkal ketten vittünk egy nagy tálcát a rendelésekkel.

Mindenki jól elvolt az este, nem volt sok a fiatal, és még alkohol szag sem volt annyira.

Egyszer csak csippant a telefonom, mikor szüneten voltunk, Rosé pedig érdeklődve nézett rám. Hirtelen mindenki más telefonja megszólalt. Kíváncsian vettük elő a készülékeket, de amit láttunk, teljesen lesokkolt.

Jeon Jungkook, a híres modell nyilatkozta: Szerelmes valakibe, és mindenképpen meg fogja szerezni. Senki nem érti az egész szituációt, mert az elmúlt 2 hétben, a celeb ki sem mozdult a lakásból. De ma, a férfinek nyomát sem találták. Lehet megfutamodott? Vagy éppen siet a szerelméhez?
A legközelebbi cikkben kiderítjük!

Ez állt a cikkben. Tehát Jungkook eltűnt a picsába és még szerelmes is valakibe. De sajnos a szünetnek vége lett, és mentünk is vissza kiszolgálni. Egy maszkos srác, ami mondjuk nálunk megszokott, de ő kicsit ijesztő volt, lépett be az ajtón.

Rám pillantott, majd lehajtotta a fejét és leült egy asztalhoz.

Odasiettem hozzá, és megkérdeztem a szokásosat.

-Egy kávét, légyszi. - mondta nagyon mély hangon. Szerintem nem ez volt az igazi hangja, de csak meghajolva elsétáltam a kávéautomatához.

Visszabattyogtam az asztalhoz, de a férfi már nem volt ott. Kimentem a kinti részre, ahol ilyenkor nincs senki, de ott sem találtam. Gondoltam biztos hátul van, és szerencsémre jól gondoltam.

-A kávéja, uram! - nyújtottam át az italt, mire ő lepillantott rám. Igázó szemei vannak, mint Jungkooknak. Elvette a kávét, megitta, majd lehajolt és a fülembe súgott.

-Megvagy, cica...

A mondata után nem tudtam felfogni a történteket, mert beletuszkoltak egy zsákba, majd egy horkantást hallottam.

-Ez a gyerek olyan könnyű mint egy toll, biztos ő kell neked?

-Csak ő, és senki más. - hallottam meg egy ismerős hangot, majd fújást is éreztem. Megéreztem az illatát, és hirtelen elálmosodtam. Az utolsó dolog amire emlékszem, az az volt, hogy valaki nevet. Utána kész sötétség.

...

Egy sötét szobában ébredtem fel. Felálltam az ágyról, majd a lámpakapcsolót kezdtem el keresni. Szerencsére megtaláltam, és rájöttem hogy egy gyönyörű szobában vagyok. Tényleg, modern, mégis otthonos bútorok, babakék fal, és a szekrényben ruhák a méretemben. Nem értettem ezt az egészet, de aztán eszembe jutott az este. Rémülten bújtam be az ágyba, és alvást tettettem. Valaki megpróbálja kinyitni az ajtót, és sikerrel jár.

Remegve szuszogok, és várom mi fog történni. Egyszer csak egy erős kezet érzek meg a hátamon és a nevemet hallom.

-Jimin, aranyom, kelj fel! Kész van a reggeli. - nyom egy puszit a nyakamra, én pedig mintha eddig fent sem lettem volna felülök az ágyon és dörzsölgetni kezdem a szemeimet.

-Hol vagyok? - mondom cuki hangon, mire meglátom Jungkook édesen mosolygó arcocskáját, ami engem vizslat. - Hogy kerültem ide?

- Hosszú történet, szerelmem. - nyom egy csókot ajkaim mellé. - De gyere, öltözz fel, a szekrényben találsz ruhákat.

És kiment. Ott hagyott. De a szekrényben csak babakék, rózsaszín és pasztell lila ruhák voltak. Amik sajnálatomra nem nadrágok voltak. Hanem kibebaszott szoknyák, meg oversized pulcsik.

Igazából tök nyugodtan fogtam fel hogy elraboltak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. "Igen, képzeld, elraboltak, hát nem csodás?" Igen, ez a fejemben jobban hangzott, de hagyjuk.

Felkaptam egy viszonylag normális miniszoknyát, egy harisnyát,meg persze egy nem túl nagy kék pulcsit. Aranyosan néztem ki, de nagyon lányosnak éreztem magamat.

Kisétáltam a szobából, majd a kaja illat felé futottam, mert inni akartam egy kis vizet.

-Kapok inni? - szólaltam meg, mire Jungkook akkorát ugrott ijedtében, hogy kiesett a kezéből egy villa. Felém pillantott, én pedig automatikusan lehajoltam az evőeszközért. Tudtam hogy a fenekemet nézi, de kifejezetten élveztem a helyzetet. Odaadtam neki a villát, majd vártam az innivalómra.

-Előbb egyél, túl vékony vagy. - simítja meg gyengéden arcomat, mire nemlegesen megrázom a fejemet.

-Nem, dagi va-

-Kuss, és egyél. - jelentette ki, én pedig megijedtem tőle, ezért inkább falatozni kezdem. Bevallom, isteni kimchi volt, meghaltam volna még egy adagért, de Kook már szedett is nekem még többet.

-Ne hízlalj már fel ennyire!

-Látom hogy kívánod, szóval kuss, mert ha nem, betömöm a farkammal a szádat. - vigyorgott perverzül, mire én újból enni kezdtem. Ezt inkább hanyagolnám egyenlőre, de szerintem ő nem így gondolja, szóval mindegy.

Végeztem a kajával, és éppen vittem a tányéromat, hogy elmossam, de Kook hátulról megölelt az egyik karjával, a másikkal meg kivette a tányért a kezemből.

Nem szólt egy szót se, csak bele tette a mosogatóba a tálat, ám de kezével nem engedett el. Sőt, még a másikkal is átkarolta a derekamat.

Éreztem valami nagyon keményet a fenekemnél, de pont nem érdekelt, mert erre az ölelésre vártam már 2 hete. Hirtelen megfordultam és Jungkook szemeibe pillantottam.

-Mostantól hívj apucinak.

-Csak neked, apuci. - csókoltam meg.

Az én apucimat.