Reggel volt, és szokás szerint a szobámban ébredtem.
Unottan megdörzsöltem a szemeimet, majd a szekrényhez sétálva előkerestem valami normális ruhát.
-Jimin, ébredj... Kérlek! - hallottam meg egy halk, ismerős hangot, amit csak annak stituláltam, hogy álmos vagyok és képzelődök.
Felkaptam magamra egy kockás inget, meg egy fekete nadrágot, de az öv úgy elbújt, mintha nem is tudom... Megerőszakoltam volna... Na mindegy. Kerestem egy másikat, és azt fűztem be a nadrágomba.
A faliórámra néztem, ami azt mutatta, hogy még időben vagyok. Lesiettem apához, és a Taegi pároshoz, akik szokásukhoz híven engyelegtek. Apa éppen mosogatott, ezért mosolyogva sétáltam mögé és köszöntem meg a segítségét.
Kisiettem az előszobába, és mit sem törődve azzal, hogy a hajam olyan mint egy szénakazal, felhívtam videóhívásban Lisát.
-Szevasz te fasz! - vette fel szinte egyből a telefont. Már szinte hiányzott az, hogy káromkodjon. Meg hogy beszéljünk, persze.
-Csumi te punci! - röhögtem a kamerába, és ha valószínűleg ezt úgy mondtam volna, hogy a közelében vagyok, lekevert volna nekem egy sallert.
-Na mondjad mit akarsz, mert Jennievel van dolgom. - sóhajtott, mire én perverzen felemeltem a szemöldökömet.
-Szóval Jennievel, mi? - kuncogtam, továbbra is perverz fejet vágva, majd közben kiléptem az ajtón, és a kocsimhoz sétáltam.
-Hát... - pirultan fordult el oldalra, ami nem szokása. Nevetve megcsaptam a kormányt, majd újra a kamerába néztem.
-Na hagylak, csak hallani akartam a köcsög hangodat. Aztán dugjatok ám egy jót! - mielőtt válaszolhatott volna, kinyomtam a telefont.
Beindítottam a motort, és kikanyarodva az utcára, elindultam az erdő felé. Hisz van még egy kis időm, így láthatom Jungkookot.
Az autót leparkoltam egy erdőszéli kibetonozott részre, majd a megszokott vonalon haladva elindultam. Viszont mikor már látnom kellett volna az autót, az nem volt ott.
-Hogy mi? De ez...- kapkodtam a fejem jobbra és balra, de a jármű sehol nem volt. - Jungkook, itt vagy valahol?! - sírtam el magamat, majd a térdemre rogytam, és könnyes szemekkel fordultam újra körbe. - JUNGKOOK!
De válasz nem érkezett. Egyedül a saját visszhangomat, és a szél susogását hallottam. A szememet megdörzsölve keltem fel a koszos földről, és leporolva a nadrágomat, elindultam az autó felé.
Szomorúan huppantam be az ülésre, és magam után becsapva az ajtót, elindultam a bár felé.
Rosé boldogan indult el az autó felé, mikor meglátta azt, de mikor kiszálltam és észrevette a bús arcomat, egyből komoran nézett rám.-Miért vagy ilyen búval baszott kora reggel?
-Kedvesebben nem is kérdezhetted volna. - mosolyodtam el halványan, majd elindulva az épület felé, és az alacsony lány követett engem.
-Na told a dumát öcsi, mert akkora tockost lekeverek neked, hogy az unokád is megemlegeti. - tette a derekára kezeit, de túl aranyosan nézett ki ahhoz, hogy komolyan vegyem.
-Jungkook nem létezik. - rántottam meg a vállamat, mert ő az egyetlen Lisán kívül aki tud Kookról.
-Nem lepődök meg. De komolyan. Szerintem te sem létezel. És én sem. Mi van ha csak képzelődsz? - a hangja teljesen monoton volt, ez pedig megrémisztett. - Mi van ha ez az egész csak egy álom?
Lisa arca teljesen eltorzult, és a körülötte lévő terep teljesen fekete lett.
-Ébredj már fel, Jimin! Ébredj fel! - rángatta meg vállaimat a lány, én pedig nem értettem mi folyik itt.
-De, Lisa, én ébren vagyok! - húzódtam el tőle, de a háttérben megláttam azt, akire egyáltalán nem számítottam.
-Hyung, higyj neki. Fel kell ébredned! - indult el felénk Mina, én pedig véglegesen eldöntöttem, hogy semmit nem értek.
Jungkook POV.
A drágaságom az ágyon fekve rángatózott. Közel 3 éve kómában van, de ma a leglassabb a szívverése. Nagyon félek, hogy esetleg meg fog halni... Nem akarom hogy ez megtörténjen... Nem akarom!
Jimin POV.
-Jimin, csak ébredj fel! Sietnünk kell! - rángattak, immár ketten.
-Mégis hogyan? Mi lesz ha nem tudok felkelni? - kérdeztem zavarodottan.
-Véglegesen meghalsz. - suttogta Mina, majd a karórájára nézve elfehéredett. - 2 percünk maradt...
Ötletet adta a részhez: ARMYLILIJikook
YOU ARE READING
𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮, 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢
FanfictionJimin, aki ebben a történetben mindössze 19 éves, egy bárban dolgozik. Az egyik nap mikor éppen viszi ki valaki italát, neki ütközik egy erős mellkasnak. Itt kezdődött az egész történet...