𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮, 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

9.

Nem kaptam választ. Csak arra eszméltem fel, hogy újból alatta fekszek, teljesen kiszolgáltatva.

...

-Jungkoo-

-Apucinak hívnak. - szólt közbe. Soha nem tudom végigmondani amit akarok. Aish...

-Akkor apuci. - forgattam a szemeimet. - Nekem is, és neked is dolgoznod kéne. Nem gondolod hogy...

-Nem. - vágott megint a szavamba. Komolyan, néha rosszabb mint egy gyerek, pedig idősebb nálam. - Én viszont megyek, te itthon maradsz.

-De nekem munkahe...

-Nem érdekel.

-Faszomért nem lehet végigmondani. - mormogom, úgy hogy ő ne hallja.

-Ne morogj, nem vagy te mérges macska. - áll fel mellőlem, és elindul az ajtó felé. Gyorsan visszanéz, és a szobám felé mutat. - Öltözz fel. Este elviszlek valahova.

A mondata után szabályosan kirohant a bejárati ajtón, én pedig nagyot sóhajtva indultam a szekrényemhez.

Mivel aromás fingom nem volt arról hogy hova megyünk, egyszerűen felvettem egy babakék pulcsit, meg Kook egyik nadrágját, ami valljuk be, bőven leért a földre. Felhajtottam, így még kicsit divatosabbnak is tűnt. Találtam egy övet, azt is befűztem, majd sunyi módon az ablakhoz lopakodtam.

-Sajnálom apuci, de estére itthon vagyok! - suttogtam mosolyogva, majd kiugrottam az utcára. Ismertem a környéket, régen sokat jártunk erre Chanyeollal és apuval. Chanyeol mindehova velünk jött, mert a családja nem nagyon foglalkozott vele. Jelenleg egy nagy cégnél vállalkozó, amiért büszke is vagyok rá.

Tehát a gondolataimat elhesegetve, indultam el munkahelyemre, tudva hogy hétfő van. Szinte berontottam a főnök irodájába, ahol meglepetésemre nem Hoseok ült. Egy alacsony, életvidám kislány, aki talán 8 éves lehet.

-Szia! - integetett mosolyogva. - Nagyapa megkért, hogy vigyázzak az éttermére, amíg távol van, szóval én vagyok a főnök! - vigyorgott aranyosan, én pedig annyira szívesen megcsipkedtem volna a kis kerek pofiját, hogy csak na.

-Jólvan, mini kisasszony. - hajoltam meg, amit egy újabb cuki nevetéssel díjazott.

-A nevem Mina, biztos te vagy Jimin hyung! - pattant le a székről, mint egy gumilabda, majd megölelte a lábamat. Komolyan mondom, majd elolvadtam ott helyben. Megsimogattam a puha haját, és nevettem egyet.

-Akkor törpicúr, mehetek dolgozni? - guggoltam le hozzá. Lebiggyesztette az ajkacskáit, majd boci szemekkel nézett rám.

-Kérlek maradj, Jimin hyung! - kezdett el hisztizni, én pedig rémültem simogattam meg a hátát.

-De csak 2 percet!

-Jólvan Jimin bácsi! - karolta át a nyakamat, én pedig majd' hátra estem a guggolás póz miatt, de megtartottam a törpicseket.

Letelt a 2 perc, én pedig szomorúan váltam volna el a kislánytól, de mikor nyitottam ki az ajtót, Hoseok jött be. Kirázott a hideg. Nem tudom mit tenne hogyha megtudná hogy hozzáértem az unokájához.

-Papa! - ugrált a kislány. - Majd vigyázhat rám Jimin hyung valamikor? - pislogott ártatlanul, mire Hoseok értetlenül kapta felém a fejét. Látta hogy dideregtem, de csak bátorítóan mosolygott.

-Persze. - mosolygott Hoseok. - Jimin, menj dolgozni. - utasított kedvesen, ami szoktalan volt számomra, de nem voltam ellene.

Meghajoltam, majd kisiettem a munkatársaimhoz, akik mikor meglátták a pulóveremet, perverz vigyorral néztek rám.

-Pénteken csak úgy eltűnik, a lakásában nem találjuk, lila foltok vannak a nyakán, és babyboyos pulcsi van rajta. - jegyzi meg Rosé. - Kicsit sem feltűnő hogy apucid van. - jelenti ki teljesen nyugodtan, amit a többiek nevetéssel díjaznak.

Csak legyintettem egyet, és elindultam kiszolgálni a vendégeket.

Tudom hogy Kook későn ér haza, ezért nyugodt tempóban dolgoztam. Ám egy kis melegséget éreztem meg a lábam alján mikor haza akartam indulni.

-Jiminie hyung~! - hallottam meg Mina hangját, és egy pici kezet láttam a lábamon, amiben egy kis cukorka van. Elengedett, majd felém nyújtotta a cukrot. - Ezt neked adom!

Mosolyogva vettem el tőle az édességet, majd nyomtam egy puszit a homlokára.

-Még találkozunk, Mina hercegnő! - hajoltam meg, majd vigyorogva rohantam Jungkook háza felé. Lehet egyszer elviszem ezt a cuki kislányt egy vidámparkba.

Éppen másztam volna be az ablakon, mikor hallottam hogy valaki rémülten a nevemet kiáltja.

-Jimin, hol vagy?! - hallom meg újra a hangot, és rájövök hogy Jungkook az. Hallom hogy szipog, ezért villámgyorsan felugrok a párkányra, és onnan be a szobámba. Átkarolom az ágyamon sírdogáló fiút, aki rémülten pillant fel a szemeimbe. Mikor meglátja hogy én vagyok az, mégjobban elkezd sírni, és a karjaimba bújik.

-Shh, semmi baj, itt vagyok. - simogatom meg gyengéden a hátát, ő pedig hirtelen megcsókol. Érzem a száján a könnyei sós ízét, de nem zavar. Gyengéden vissza csókolok, majd mikor Kook elválik tőlem, lassan nyitom ki szemeimet.

-Szeretlek Jimin. Mindennél jobban szeretlek. - jelenti ki, én pedig tátott szájjal nézek rá.

-Én is téged, apuci!