𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮, 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

11.

Egy hónappal később...

Jungkook azt mondta ma menjünk el a boltba, mert valamit rendelt, és állítólag ma jött meg. Alá kell írnia papírokat, és nekem addig kint kell várnom. Hát kurva jó...

-Kincsem, lehet hogy sokáig fog tartani. Elleszel? - simította meg arcomat. Mosolyt erőltettem az arcomra és bólintottam.

Kook szomorúan sóhajtott, majd belépett az áruházba.

Tipikus fiatalhoz híven, elővettem a mobilomat és a közösségi médiát böngésztem. Kicseszettül unalmas dolgok voltak, tehát inkább letöltöttem valami random játékot, és azzal játszottam.

Egy pályára éppen idegesen ordibáltam suttogva, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Felpillantottam a telefonomból, és hátrafordultam. Egy magas, Jungkookra rémesen hasonlító férfi nézett rám.

-Öhm... - vakartam meg a fejemet. - Segíthetek valamit?

-Komolyan ma te vagy a kilencvenedik ember akit megkérdezek. - sóhajt egyet. - Nem ismered Jeon Jeonggukot? Az a híresség, de személyesen...

-Attól függ. Miért kéne elmondanom? - kérdeztem flegmán, és keresztbe tettem a kezeimet.

-Szóval ismered.-állapította meg. - Hol van most? - jön egyre közelebb, én pedig hátrálok. Egyszer csak a falnál kötök ki, ahol a kezét a fejem mellé teszi.

-Közöd?

-Nagyon sok kicsifiú. Úgyhogy csiripelj, mert kurvára megbánod.

Elordítottam magamat. Tudtam hogy nem jó ötlet, de sikerülhet.

-APUCIII BÁNTANAAAAAK! - sikítottam, mint egy kis tini. Kook kirontott a szaküzleti boltból és ellökte a srácot.

-GYERE GECI! (itt képzeljétek el azt a hangot pls xD) - indul meg a srác Jungkookie felé, aki azonnal észreveszi az arcát,és egy pszihopata mosoly kíséretében, nyugodtan sétál felé.

-Jé, Soobin, rég láttalak. - mosolyog továbbra is. - Azt hiszem apa temetése után nem találkoztunk. De ki is ölte meg? Ja, tudom! TE! - vesz elő egy kést és ezek szerint, Soobin torkához tartja. Oda futok, mert nem akarom hogy bajba keveredjenek. Kook elé állok, és elveszem tőle a kést.

-Chh chh Kookie... - rázom meg a fejemet. - Ezt bízd csak rám. - mosolygok, és megfordulva, váratlanul beleszúrom a srác szívébe az eszközt. Fájdalmasan ordít egyet, és összeesik. Egy nagy vértócsa keletkezik körülötte, és teljesen lefagyva marad a földön.

Kook csak meglepődve néz engem, és a hullát felváltva. Aztán a nyakamba borul, és megszólal.

-Köszönöm, én nem tudtam volna megtenni! - kezd el sírni, én meg egy kutyust pillantok meg, aki a lábamhoz dörgölőzik.

-Nincs mit, apuci. - vigyorgok, majd lehajolok megsimogatni a kutyulit. - Jaj de aranyos vagy, zabáljalak meg!

-Jimin, pantomímezel? - röhög Kook, én meg gyilkosan nézek rá.

-Simogasd már meg ezt a fekete törpicúrt! - utasítom, de ő furcsán néz rám.

-De ott... Nincs semmi. - vakargatja a fejét.

-A névcédulája szerint... - olvasom le a nevét. - Felixnek hívják.

Kook lesokkol. Nem tudni miért. De egyszer csak újból elkezd sírni.

-H-hé! N-ne sírj! - kezdek el aggódni, és megölelem Jungkookot.

-Vigyázz apára, öcskös. - nézi Kook feltehetőleg Felixet, aki megnyalná Jungkook kezét, de a nyelve átmegy a kezén. Már én sem tudom simogatni. A kutya teljesen eltűnt, én pedig rémülten nézem Kookot.

-Ő a te kutyád volt?

-Soobin őt is megölte. De most vigyáz apára a mennyben is. - sír tovább, én pedig megint megölelem. - Babyboy, most ki kéne engesztelned... - jön vissza a perverz énje én pedig sóhajtva húzom be egy mobilvécébe.

Na, ki tért vissza egy szar résszel? 😂 Ez egy kicseszett rossz rész lett, sajnálom...
Lenne egy kérésem:
Ha szeretnétek, írjátok meg hogy kb mit szeretnétek a következő részekben, mert nekem nincs ötletem, és szeretném ha nektek is tetszene.
Puszi❤️