𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮, 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

10.

Mosolyogva fordult felém, és újból piciny puszikkal halmozott el. Aprókat kuncogtam tettére, amiért a hajamat is elkezdte simogatni. Elvált tőlem, és elbűvölően íriszeimbe nézett.

-Készülj mochikám, megyünk a meglepetéshez! - állt fel titokzatosan az ágyról, és kisietett. Ott hagyott egyedül, a zavart gondolataimmal együtt. Vajon mit akarhat?

Igazából nem változtattam sokat a kinézetemen, csak megigazítottam a hajamat, és raktam fel egy kis sminket, hogy azért ne nézzek ki úgy, mint egy rakás szemét. Most inkább hasonlítok egy király szemeteshez, mint egy átlagoshoz.

Kisétáltam Jungkookhoz, aki egy elegáns, mégis kényelmes öltözetben volt. Annyira jól nézett ki, hogy én már a sírás határain voltam, mert én nem nézek ki ilyen jól.

Végignézett rajtam, és megnyalta a száját. Közelebb lépett, és nyomott egy cuppanós csókot a számra.

-Mehetünk, hercegnő? - mosolygott, én pedig a kezeimet a derekamra helyeztem.

-Fiú vagyok, nem hímribanc. - jelentettem ki, ő pedig elkezdett röhögni.

-Na pattanj be a kocsiba, mert különben rajtam fogsz pattogni. - vigyorgott perverzül. Komolyan, ez mindig ilyen kanos, vagy csak én fogok ki rossz pillanatokat?

Minden szó nélkül behuppantam az anyósülésre, és azonnal be is kapcsoltam a rádiót. Épp egy nagyon jó szám ment, amit egyértelműen vidáman énekeltem. Jungkook is beszállt a kocsiba, és mikor meglátta hogy nagyban éneklem az Ariana Grandét, pimaszul kikapcsolta a hangadó készüléket. De én még mindig énekeltem, és énekeltem, ő pedig tátott szájjal figyelte a jelenetet.

-Tyű, Jimin, csodálatos hangod van!

-Volt kitől tanulnom. - mosolyogtam fájdalmasan, amit Jungkook nem nagyon értett, de inkább nem firtatta.

Nem akartam arra a pillantra gondolni. Pedig... Anyának gyönyörű hangja volt. Mikor féltem, mindig énekelt nekem. De sajnos, mikor 11 éves voltam, anya elvesztette a hangját egy balesetben. A kórházban persze valahogy beszédre tudták bírni, de nem tud énekelni. Ez olyan mint az Ariel, csak sokkal fájdalmasabb átélni.

-Hé, babyboy, itt vagyunk. - simított combomra Jungkook, én pedig hirtelen visszatérve a valóságba, a férfi szemeibe néztem. Basszus, még azt sem vettem észre hogy elindultunk...

Kiszálltam a járműből, és csodás kilátás fogadott. Egy hegy tetején voltunk, ahonnan látszott a kivilágított város. Elbabonázott ez a hely. Lampionok szálltak az égen, és a városból gyönyörű hangokat lehetett hallani.

-Hol vagyunk Jungkook? - pillantottam az oldalamra, még mindig a gyönyörű kilátást csodálva.

-Ez itt egy nagyon fontos hely. Gyermekkoromban anya mindig elhozott ide, minden évben ezen a csodás napon. - kezdte el. - Imádtam idejönni, és én is úgy csodáltam az égen szálló lámpásokat, ahogy te is most. Ehhez a helyhez nagyon sok szép emlék köt, és a legszebb élményem is. - fordul felém mosolyogva. - Tudod Jimin, nagyon fontos vagy számomra. Nem is tudod mennyire...

Lassan közel hajolt hozzám, és ajkait az ajkaimra tapasztotta. Ez sokkal érzelmesebb csók volt, mint az eddigiek. Nem tudtam miért hozott ide, de köszönöm hogy rám talált.
Hogy rám talált a szerelem...