𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮, 𝐝𝐚𝐝𝐝𝐲; 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

18.

Apával rengeteget nevettünk, sírtunk. Úgy szinte amúgy mindenen, és az egész erdő tőlünk zengett.

-Jaj Jimin, tudom hogy még mindig azt csinálod!

-Nem igaz! Nem csinálom! Akkor kicsi voltam! - hazudtam apának nevetve, és nagyon szégyeltem hogy még mindig megmaradt ez a furcsa szokásom.

-Jimin, tudom hogy ha nem tudsz aludni, belevágod a fejedet a falba, teljes erőből, hogy elkábulj! - mondta ki a tényeket én pedig nevetve emeltem a magasba a kezeimet, mert ő nyert.

-Már elnézést, de nem lehetne halkabban? - hallok meg egy ismerős hangot a fák közül, majd egy sötét alakot vélek felfedezni. Apa is megfordult a hang irányába, és nem értette hogy mégis mi folyik itt.

-Ugye te nem az vagy akire gondolok, fiam? - hátrált apa egy lépést, és megfogta az alkaromat. Én értetlenül léptem hátra még egyet.

-Ha Jeon Jungkookra gondolsz, akkor de.

Megpörgette az ujjain a kocsija kulcsát, majd zsebre tette. Mosolyogva figyelte apát, és mivel én éppen a háta mögött voltam, talán csak a fejem búbja látszódott ki.

-Tartsd magad távol a fiamtól, hisz halott vagy! - sziszegett idegesen apám, majd erősebben szorított engem a háta mögé.

-Jaj, hisz felnőtt ember, hagyd élni. - lökte arrébb a "védőfalamat", majd mosolyogva nézett a szemeimbe. - Semmit nem változtál az álmom óta, babyboy... - suttogta a füleimbe, engem pedig átjárt a hideg.

-He? - szólalt meg apa először.

-Apa, menj haza. Tudod hol lakom. A kulcs Yoonginál van, de van még egy a lábtörlő alatt. - utasítottam apámat, aki bólintva kelt fel a földről. - Ja és ha nyögéseket hallasz az csak a Taegi páros! - kiáltottam utána, mire ő nevetve vette a lépéseit sietősebbé, és elhagyta az erdőt.

Jungkook gonoszan nyúlt be a kezeivel a 4 mérettel nagyobb pulcsim alá. Ujjai hidegek voltak mint a jég, mégis meleg gondolatokkal tűrtem a "kínzást".

-Úgy látom élvezed... - nevetett Jungkook, majd végigmérte a szemével minden részletemet. - Meg a haverod is. - vigyorgott tovább elidőzve a nadrágomnál.

-Koohkh... - sóhajtoztam, mert időközben a keze a nadrágomat simogatta.

-Igen babyboy? - kuncogott perverzen, én pedig itt vesztettem el a józan eszemet.

-Dughj meeeghh~! - karoltam nyakába, majd fülét kezdtem el gyengéden puszilgatni. A szájából nagyon halk nyögéseket lehetett hallani. Ez zene volt füleimnek.

-Ahogy gondolod, picinyem. - suttogta, majd egyszerűen elhúzott engem a fától, és lehúzta rólam a pulcsimat. Alatta nem volt póló, mert hát minek is, úgyhogy majdnem szétfagytam, de fűtött a vágy.

Szó nélkül hajoltam ajkaihoz, és szüntettem meg a köztünk lévő piciny távolságot. Gyorsan kapcsolt, és a csókot már ő irányította. Gyengéden mozgatta párnácskáit enyémeken, de egyre durvább, és dominánsabb lett.

Levegőhiány miatt el kellett válnom felforrósodott ajkaitól, de gyorsan vissza is hajoltam rájuk.

Jungkook eközben a kezeivel a nadrágomnál ügyködött. Az övet vette ki a helyéről, amit eldobott, és könnyedén húzta le a nadrágomat. Már csak egy boxer volt rajtam, de Kook még fel volt öltözve, ami zavart.

-Nem hittem hogy ezt fogom tenni, úgy hogy nem álmodok... - sóhajtottam, majd nemes egyszerűséggel letéptem az eddig halottnak hitt fiú felsőjét, majd a nadrágját is. Meglepődve figyelte az arcomat, mert gondolom nem volt neki több ruhája. - Nyugi, nem lakok innen messze, úgyhogy tudok adni ruhát.

-Nem kell, hoztam magammal. A csomagtartóban van. - mutatott az amúgy elég jó állapotban lévő autóra.

Meglepetésemre egyszerűen letepert engem az autó ülésére, amit amúgy észre se vettem hogy nyitva hagyott.

Felém mászott, és a nyakamat lágy csókokkal hintette be. Néhány helyen meg is szívta, és biztos voltam benne, hogy ez holnapra látszódni fog.
Egyre lejjebb haladt, és mikor a boxeremhez ért, kínzóan simított rá a már kemény "kicsi" énemre, amit csak kisebb sóhajokkal tűrtem.

-Izgató, hogy a halott szeretőd fog megdugni? - suttogta a fülembe, én pedig elvörösödve csókoltam meg újra a fiút.