Szelídíts meg! (Larry Stylinson ff.)

5. Semmi elköteleződés

Sziasztok! Arra kértetek, hogy több rész legyen. És mivel nekem is tetszik az ötlet, itt a folytatás. Nem ígérem, hogy könyv hosszúságú lesz, de tuti, hogy még csak most csöppenünk bele a közepébe ;)

Louis hasogató fejfájásra ébredt, és ahogy megmozdult, csak még rosszabb lett a helyzet. Rájött, hogy mindene fáj, nem csak a feje, és lassan az is tudatosult a még félig ködös elméjében, hogy azt a napot kénytelen lesz így, kínok között kihúzni. Finom kávé és frissen sült péksüteményillat kúszott be az orrába, amit azonnal egy még finomabb aroma követett. Harry. Louis oldalra fordult, a fejét abba a párnába fúrta, ahol nem olyan régen a fiú feküdhetett, és elégedetten felsóhajtott.

– Nem tudtam, hogy ezt is úgy iszod-e, mint a teát – hallotta meg Harry vidám hangját. Lassan leemelte a párnát a fejéről, és akkor látta meg a főnökét teljesen felöltözve, kezében egy kis tálcával az ágy mellett. A főnöke... Harry a főnöke, és ők... Louis olyan hirtelen ült fel az ágyban, hogy megszédült, és gyorsan maga köré igazgatta a paplant. Sosem volt az a szégyenlős fajta, és saját maga is furcsállta, ahogy reagált, de nem tudta hirtelen, hogyan kéne viselkednie. Valamivel le kellett foglalnia a kezeit. Óvatosan nézett fel Harryre, akinek az arcáról gyorsan leolvadt a mosoly, és úgy tűnt, már ő sem tudta, mit keres ott.

– Köszönöm – szólalt meg Louis fájdalmasan reszelős hangon, mintha beteg lenne, és gyorsan felnyúlt, hogy kivegye a fiú kezéből a tálcát. Azonnal négy kanál cukrot kanalazott a kávéjába, és csak akkor vette észre a friss, vajas croissant-okat egy kis porcelántányéron. Nem létezik, hogy Harry lement miatta a sarki pékségbe... Louis miatt. Pedig így történt. Harry, aki mindig vitt teát az iskolába a hibridnek, az a Harry, aki eljött, hogy felajánlkozzon neki, most csinált neki reggelit. Igaz, a kávét leszámítva megvette a kész croissant-okat, de mégis annyira furcsa volt, hogy elment érte. És Louis nem tudott ezzel mit kezdeni.

– Niall azt mondta, hogy kalóriadús reggelire van szükséged, meg egy kávéra a fejfájás miatt – magyarázta Harry, ahogy még mindig ott ácsorgott esetlenül. – Ja, és azt is említette, hogy sok vizet kell innod – mutatott az éjjeliszekrényen bekészített palackra.

Louis lassan oldalra fordította a fejét, és amikor meglátta az ásványvizet, elmosolyodott. Harry miatta csinált mindent.

– Te nem eszel velem? – kérdezte, és már ennyivel elérte, hogy a fiú arcán újra megjelenjen az a csodálatos mosoly, ami még a tél közepén is képes volt felmelegíteni őt.

– Már reggeliztem. De mindjárt idehozom a kávém – bólogatott Harry, aztán kirohant a konyhába, és egy bögrével tért vissza. Leült az ágy szélére, de nem beszélgettek túl sokat. Louis jóízűen reggelizett, mert valójában már két napja nem evett rendesen, Harry pedig a kávéját szürcsölgette mellette. Talán egy kicsit kínos volt a csönd, de Louis örült neki, hogy a fiú nem kérdezősködött. Ilyenkor sokkal jobban szeretett egyedül lenni. Fáradt volt, sebezhetőnek érezte magát, és az igazat megvallva, nem sok kedve volt beszélgetni. Már az is csoda, hogy megtűrte maga mellett Harryt, de tény, hogy a finom reggelivel szerzett magának néhány jó pontot. Ahogy nézte őt, még mindig hihetetlen volt az egész. Haragudnia kellett volna rá, amiért egyszercsak megjelent a lakása ajtajában, mert nem akarta, hogy az első alkalmuk úgy történjen, hogy ő teljesen beszámíthatatlan. Ráadásul nem is emlékezett minden egyes percre, és ez nagyon frusztrálta. Vajon voltak olyan pillanatok, amikor megijesztette a fiút? Tudta, hogy az első aktus alkalmával egy kisebb pánikrohamot kapott, de vajon mit reagálhatott Harry, amikor már harmadszor akarta magának egy éjszaka alatt? Louis emlékezni akart a fiú minden egyes apró moccanására, de az egész ködbe veszett, mintha csak egy álom lett volna, aminek a darabkái lassan kihullanak az ujjai közül. De voltak még emlékek, amik élénken éltek benne. Például Harry hangja, ami ijedtből hirtelen vágyakozóvá változott, és az is, hogy mennyire szűk volt még a sokadik alkalommal is... Harry néhány pillanatig foglyul ejtette a tekintetét, aztán felállt, hogy a tálcát kivéve Louis öléből a konyha felé induljon. A hibrid a kezét a fiú alkarjára simította, és megcsóválta a fejét.