Szelídíts meg! (Larry Stylinson ff.)

14. Bárkiért megtennéd?

Sziasztok! Jó olvasást a mai részhez, remélem, tetszeni fog! :)

Harry egy kicsit elbóbiskolt ebéd után, és arra riadt fel, hogy fülsiketítő hangon megszólalt a csengő. Olyan hirtelen ült fel a kanapén, hogy a könyv, amit olvasott, leesett a földre, egy újabb hangos puffanást előidézve. A kezét a fülére szorítva hajtotta le a fejét, és néhány mély lélegzet után felállt, hogy az ajtóhoz menjen. Gyorsan végignézett magán. Egy kényelmes melegítőnadrágot és egy elnyúlt fehér pólót viselt. A haja valószínűleg össze-vissza állt, ezért lehúzta a csuklójáról a hajgumit, és a haját gyorsan a feje tetejére rendezte egy kontyba. Még az előszobáig sem ért el, amikor megérezte azt az illatot. A szájában összefutott a nyál, a vér az ágyékába tolult, és... és egy pillanatig megint úgy érezte, hogy az agya úgy döntött, kiszáll a játékból.

– Szia – motyogta, amikor kinyitotta az ajtót, aztán lenézett Reese-re, aki a lábánál toporgott, és legalább annyira izgatott volt a vendég érkezése miatt, mint a gazdája.

– Szia. Felébresztettelek? – kérdezte Louis egy kis mosollyal a szája szélén.

– Úgy érzem, egész nap tudnék aludni – vallotta be Harry, miközben beengedte a fiút, és megdörzsölte a szemét. – Holnap be kell mennem az iskolába, remélem, addigra javul ez a helyzet.

– Biztosan – felelte Louis, ahogy levette a cipőjét, és követte Harryt a nappaliba. – Legalábbis nálam így szokott működni.

Louis leült a kanapéra, de Harry úgy döntött, biztonságosabb, ha a nem mellette, hanem a fotelben helyezkedik el. Az egyik lábát felhúzta maga alá, és próbált olyan laza lenni, amennyire csak lehetséges. Még így is túl sok volt egy kis, zárt térben lennie Louis-val, ezért megpróbált a száján keresztül lélegezni.

– Veled minden rendben? – kérdezte, mert a szeme sarkából látta, hogy Louis áthatóan bámulja, és kezdett irritáló lenni a nagy csönd.

– Ne aggódj miattam – adott kitérő választ Louis. – Neked biztosan sokkal nehezebb ez az egész.

Harry a száját harapdálva próbált rájönni, hol kezdje. Annyi kérdése volt, és igaz, hogy Louis most nagyon készségesnek tűnt, de emlékezett rá, hogy előtte mennyire elutasítóan viselkedett, amikor a fajával kapcsolatos dolgok kerültek szóba.

– Oké... – mondta lassan, és felnézett Louis-ra, aki kíváncsian várakozott. – Azon gondolkodtam...

– Harry, ez így nagyon kínos – mosolyodott el Louis. – Nagyon feszültnek tűnsz, és úgy viselkedsz, mintha nem ismernénk egymást hónapok óta. Vagy mintha még sosem láttál volna hibridet.

Louis-nak igaza volt. Harry kínosan felnevetett, és a tarkójára csúsztatta a tenyerét, hogy masszírozással megpróbáljon életet lehelni saját magába.

– Az illatod... túl sok, de valahogy mégis kevés... – próbálta elmagyarázni, és akármilyen őrülten hangzott, úgy tűnt, Louis azonnal megértette. Megpaskolta maga mellett a szabad helyet, és Harry azonnal átült, mintha madzagon rángatnák.

– Ne légy szégyenlős. Valószínűleg most minden furcsa, de meg kell szoknod ezeket a dolgokat – Louis oldalra döntötte a fejét, és hívogatón végigsimított a nyakán az ujjaival.

– Azt mondtad, a nyakad tabu – motyogta Harry bizonytalanul, de közben képtelen volt levenni a szemét a makulátlan bőr alatt átsejlő kékes érről. Bizarr volt az egész szituáció, mert azonnal a vámpírok ugrottak be neki, amin normál esetben nevetett volna, de most egyszerűen elfelejtett levegőt is venni.