Szelídíts meg! (Larry Stylinson ff.)

17. Vissza a múltba

Sziasztok! Hoztam nektek egy új részt, ami remélem, tetszeni fog. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok a dolgok alakulásáról :) Jó olvasást!

Hihetetlen, mennyit tud változni a világ pár nap alatt. Louis olyan odaadóan csókolta Harry mellkasát, mintha az élete múlna rajta, és ez a nagy változás hiába volt szembetűnő, az agya leghátsó zugába száműzte, és inkább kiélvezte a pillanatot. A hibridje elégedetten dorombolt, és ezt valószínűleg Harry is észrevette, mert egy pillanatra felemelte a fejét, és Louis-ra mosolygott. A vágy most nem volt olyan sürgető, inkább olyan, mintha ez éppen a vihar előtti csönd lenne, de mindketten érezték, ahogy lassan, de folyamatosan épül bennük. Az volt a célja, hogy elfeledtessen Harryvel mindent, és csak ő járjon az eszében, semmi más. Azt akarta, hogy a fiú elveszítse a fejét, és hulljon darabjaira a kezei között, az ajkai alatt. Louis szívásnyomokat hagyott a mellkasán, miközben az ujjai alatt megkeményedtek Harry mellbimbói. Meg akarta őt jelölni magának, és egyelőre ez egy biztonságos útnak tűnt. Csak arra kellett figyelnie, hogy a nyakától tartsa távol magát. Percek teltek el, és Harry remegett, sóhajtozott a lepedőt markolva, mert tudta, hogy a hibrid nem szereti, ha hozzáér, vagy megpróbálja magához húzni egy ölelésre.

– Okos, ügyes cica – suttogta Louis kéjesen a fülébe. Harry mindenhol libabőrös lett, amikor Louis meleg lélegzete a nyakát cirógatta. A hibrid élvezettel pillantott végig az egész csodálatos testen, és a szemei megakadtak a fiú szerszámán, amiből az átlátszó nedv a tulajdonosa hasára folyt. Louis megnyalta az ajkát az ínycsiklandó látványra, és máris lehajolt, hogy a nyelvét a fényes foltba mártsa. Harry farka megugrott, és újabb adag előnedvet préselt ki magából, és amikor Louis kiegyenesedett, látta, hogy a fiú elnyílt ajkakkal, a levegőt kapkodva szorította össze a szemét.

– Meg kell dugnod – suttogta Harry teljes önkívületben.

– Tessék? – kérdezett vissza Louis szemöldökráncolva, és végre Harry kinyitotta a szemét, hogy ránézhessen.

– Louis... kérlek – fogta Harry könyörgőre, a hibrid pedig a combjára simította a tenyerét, mert önkéntelenül is azon volt, hogy megnyugtassa.

– Máshogy is el tudsz élvezni – szögezte le Louis értetlenül. Az egyik keze Harry férfiassága felé indult, de nem markolt rá, hanem az ujjaival végigsimított a tövén, ahol a bőr berepedezett, mert nem tudott alkalmazkodni a hirtelen vastagságváltozáshoz. – Érzékeny még?

– Ne tereld el a témát – szorított Harry a hibrid csuklójára akaratosan. – Mi történt? Azelőtt imádtad, ha bennem vagy.

– Te kérdezed, hogy mi történt? – háborodott fel Louis, miközben kihúzta a karját Harry szorításából. – Kiderült, hogy hibrid vagy, az istenért! Ez történt!

– Szóval jól gondoltam – jegyezte meg Harry a plafon felé bámulva.

– Nem akarok megint álló farokkal veszekedni – mondta Louis rezignáltan, mire Harry átkarolta, és újra magára húzta, miközben az ajkába harapott, és próbálta nem elnevetni magát.

– Nevetségesek vagyunk – motyogta Louis fülébe, miközben sok-sok puszival szórta tele az arcát, Louis hiába próbált szabadulni. – Mi van akkor, ha hibrid vagyok?

– Hát nem érted? A hibrided dominanciára vágyik – felelte Louis, mintha nem tudná hová tenni, Harry miért nem fogja fel, mi a helyzet.

Harry megcsóválta a fejét, kettejük közé csúsztatta a kezét, és határozottan Louis férfiasságára markolt.

– Erre vágyik – mondta lassan, érthetően, a hangját teljesen elmélyítve. Amikor a hibrid tekintete elsötétedett, Harry elvigyorodott, és már mozdult, hogy a hasára forduljon, de Louis megállította.