Szelídíts meg! (Larry Stylinson ff.)

10. Nélküle

Sziasztok! Tudom, kicsit sokáig tartott, de végre visszatértem :) Remélem, jól vagytok. Nagyon vigyázzatok magatokra, kitartást, és ha már otthon kell töltenetek az időt a négy fal között, olvassatok sokat :)

Harry a régi ágyában ébredt, és az első, amit megérzett, a finom fahéj illat volt. Feltöltődni ment haza a szüleihez, így nem is bánta, hogy délelőtt tizenegy is elmúlt már. A héten ez volt az első alkalom, hogy sikerült egy jót aludnia. Először Louis megtámadása, később az aggódás, majd a féltékenysége volt az, ami álmatlanságra ítélte. Aztán következett a hét utolsó két munkanapja, és a furcsa, szokatlan hangulat közöttük. Azt próbálták eljátszani, hogy barátok, pedig valójában sosem voltak azok. Már az első pillanattól kezdve volt köztük valami a hibriddel, és amikor Louis csütörtökön megjelent az irodájában, és azt kérte, próbáljanak egy normális légkört megteremteni, nehéz volt elvonatkoztatni mindattól, ami kettejük között történt. Harry nem nagyon tudott mit kezdeni az érzelmeivel, de feltételezte, hogy Louis-nak nem lesz ezzel problémája. Mivel nem volt más választása, rábólintott. Ez még mindig jobb ötletnek tűnt, mint folytatni azt a játszmát, amiből ő csak vesztesen kerülhet ki. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem hiányzik neki a szex a hibriddel. És még nagyobb hazugság lett volna, hogy nem hiányzik neki Louis, de elhatározta magában, hogy ezt is túl fogja élni valahogy.

Harry egész éjjel úgy aludt, hogy a lába kilógott a takaró alól, de most teljesen lerugdosta magáról. A nap betűzött a redőny lapjai között, és a tavasz már az ajtóban kopogtatott, de az anyja még mindig feltekerte a fűtést, mintha odakint fagyott volna. Kikelt az ágyból, hogy megkeresse a finom édes illat forrását, és lejjebb vegye a fűtést. Ahogy leért a lépcsőn, látta, hogy Anne a konyhában mászkált fel-alá, miközben süteménytésztát kavart egy nagy fémtálban. A mobilját a füle és a válla közé szorította, és valami jogi szöveget darált a telefonba. Nem volt szokatlan, hogy hétvégén is dolgozott, de amikor észrevette a fiát, elmosolyodott, és igyekezett letudni a hívást. Reese hangosan csörömpölt a kiürült tálkájával, és Harry máris úgy látta, hogy édesanyjának egyetlen nap alatt sikerült meghízlalnia a kis dögöt.

– Meg fogsz fázni, Harry – mondta, miután kinyomta a telefont, és a konyhapultra tette a tál mellé.

– Megsülök, anya – zuttyant le a fiú a székre egy szál alsóban. – Levennéd a fűtést?

– Egyáltalán nincs itt meleg – tiltakozott az asszony, amikor a termosztátra nézett, de azért kinyitotta az ablakot bukóra. Harry a tenyerébe temette az arcát, és fáradtan felnyögött.

– Jól aludtál? – lépett mellé Anne, és lágyan megsimogatta a meztelen vállát. – Amikor megérkeztél, nagyon fáradtnak tűntél. Mondd, minden rendben veled? – a hangja szinte túlcsordult az aggodalomtól, és Harry akkor jött rá, hogy tényleg elcseszettül nézhetett ki előző nap.

– Igen, jól aludtam – nézett fel az anyjára. – Fárasztó heteken vagyok túl, ennyi az egész – tette hozzá, és a saját nagy kezeibe zárta Anne kezét. Szüksége volt erre. Csak most jött rá, mennyire kellett neki, hogy valaki olyan társaságában legyen, aki feltétel nélkül szereti. Igaz, hogy a viszonya a szüleivel sosem volt felhőtlen, és mindketten munkamániásak voltak, de ettől függetlenül nem panaszkodhatott. Anne nem mindig ért rá foglalkozni vele, de amikor mégis, akkor minden egyes rezdülését figyelte, és meghallgatta őt. Próbált neki segíteni, és bármit megtett volna érte.

– Nem lehet könnyű egy iskola igazgatójának lenni. Az a sok felelősség... – bólintott megértően az asszony. – De tudd, hogy végtelenül büszke vagyok rád azért, amit elértél már ilyen fiatalon. Csodálatos vagy, a világ a lábaid előtt hever...