Thor: Asgardi szerelem {Befejezett}

30.fejezet: Család

Kb. 4 évvel ezelőtt....:

/Loki/

Az esküvőnk után Szellivel összeköltöztünk már kb. 2 hónapja! Nagyon boldogok vagyunk együtt és mindig sokat nevetünk. Ma reggel arra ébredtem, hogy Szelli rángatja a vállamat:

-Loki! Loki!!! Ébredj! Azt hiszem itt az idő!!!-mondta idegesen.

-Oké, oké! Felkelek! Amúgy jól vagy?!?-kérdeztem idegesen, miközben öltözködtem.

-Igen jól. Csak siess már!-sürgetett a lány.

Nemsokára már ott is voltunk a szülőszobában:

-Ugye mellettem maradsz?-kérdezte Szelli, könnyes szemekkel.

-Hát persze!-válaszoltam, majd megfogtam a kezét.

Nem akartam kimutatni, hogy mennyire aggódom, de legbelül a szívemet egy nagyon rossz érzés gyötörte. A gondolataim totál elkalandoztak: Mi van, ha Szelli nem éli túl?!?!?... Egyszercsak egymás után hallottam két baba felsírását....Hát sikerült!

-Gratulálok felség, ikrei születtek!-mondta az egyik gyógyító.

-Sikerült, Angyalom! Nagyon ügyes voltál!-fordultam Szelli felé, de ő eszméletlenül feküdt az ágyon.

-Szelli! Hallasz engem?!? Szelina!!!-rángattam meg a vállát, de nem reagált. Az egyik gyógyító odajött:

-Loki herceg, kérem menjen ki!..... Leállt a szíve!!! Valaki segítsen!!!-kiáltott a többi gyógyítónak.

-Micsoda?!?-kérdeztem, de az egyik gyógyító kirugdosott a szobából:

-Kérem menjen ki! Megoldjuk!-mondta, majd becsukta az ajtót.

Na itt telt be a pohár! Könnyeim utat törtek maguknak és nem bírtam tovább: elsírtam magam és lerogytam egy székre! Egyszercsak valaki odalépett hozzám:

-Felség!-felnéztem. Az egyik gyógyító állt előttem:

-Nagyon sajnálom! Az újraélesztés sikertelen volt!

Ennél a mondatnál ismét előtört belőlem a sírás. Teljesen elvesztettem az eszemet! Totál kiborultam!:

-MICSODAAA?!? Be kell mennem hozzá!!!-álltam fel a székről, majd besuhantam a szobába.

Minden erőmet összeszedve rátettem a lány fejére a kezemet, becsuktam a szememet, majd koncentráltam. Éreztem, ahogy a zöld fény fellobban a szememben és ragyogni kezd a kezem. Ahogy kinyitottam a szemem, láttam, ahogy a lány testét átjárja a zöld fény. Már elfogyott volna az összes erőm, amikor egyszercsak a lány feléledt! Huh! Ez meleg volt!:

-Loki!!!-ölelt meg Szelli.

-Szelli! Úgy féltem, hogy elveszítelek!-mondtam, majd megcsókoltam.

-Szeretlek csillagom!-mondta a lány, mosolyogva.

-Én annál is jobban, Angyalom!-mondtam, majd a másik pillanatban bejött az egyik gyógyító:

-Óh, egek! Loki herceg, hát feltámasztotta!!! Csoda történt!!!

-Feltámasztottál?-nézett rám kerek szemekkel Szelli.