Thor: Asgardi szerelem {Befejezett}

16.fejezet: Szerelem második látásra?

/Peter/

Reggel felkeltem és egy furcsa kis manó volt az ágyam mellett:

-Jó reggelt, álomszuszék!-köszönt vigyorogva a manó.

-TE JÓ ÉG, EZ MEG MI????- ugrottam fel a plafonra, ijedtemben.

-Hé! Kisfiú, gyere le onnan!- nézett rám morcosan.

-Rendben, de csak akkor, hogyha elmondod, hogy ki és mi vagy és, hogy mit akarsz! És nem vagyok kisfiú!

-Jólvan, csak gyere már le!-nyaggatott, majd leugrottam az ágyra.

-Az én nevem Rudolf és egy karácsonyi manó vagyok! Azért jöttem, hogy a társaságod legyek, amíg Thor hercegnek dolga van!-mondta vigyorogva.

-Értem.... de te honnan ismered Thort?-kérdeztem furcsálló tekintettel.

-Én a királyi családot szolgálom évszázadok óta! Én játszottam Thor, és Loki herceggel, amikor kicsik voltak. Minden télen eljövök, hátha vigyáznom kell egy gyerekre.-mesélte a manó.

-De én nem vagyok gyerek!-álltam fel az ágyamról mérgemben.

-De igen! Akkor szerinted miért küldött ide engem a király?!?-kezdett ő is egy kicsit ideges lenni.

-És meddig kell még "vigyáznod rám"?-sóhajtottam egy nagyot és visszaültem az ágyra.

-Hát...... Amíg Thor herceg nem szól nekem!-jelentette ki, mosolyogva.

-Értem.-törődtem bele a gondolatba, hogy bébiszittert kaptam....

-Amúgy te melyik herceg fia vagy?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Egyiké sem! Én nem idevalósi vagyok!-válaszoltam unottan.

-Jó. Akkor honnan jöttél?

-A Földről, vagyis ahogy itt mondják, Midgardról!

-Értem. Akarsz sakkozni?-kérdezte Rudolf.

-Nem! Most nincs kedvem sakkozni!-válaszoltam szomorúan.

-Mi bánt Peter?-simogatta meg a karomat.

-Semmi, csak....... csak......... Honvágyam van.-csordult le egy könnycsepp az arcomon.

-Ne búsulj! Inkább gyere és igyunk meg egy forró csokit és reggelizzünk az étkezőben! Attól jobb kedvre derülsz majd!-mondta vigyorogva.

-Oké, de előbb felöltöznék!-mondtam, majd elkezdtem matatni a ruhásszekrényben, amelyben Thor kinőtt ruhái voltak. Azok közül kellett választanom, mert én nem hoztam ruhát..

Épp vettem volna le a felsőmet, amikor a manó közelebb jött:

-Had segítsek!-nyújtózkodott a kb. 30 centis manó.

-Köszi, de nem kell segítség! Már 16 éves vagyok!-toltam őt arrébb.

-Oké, bocsi!-fordult el.

Felvettem egy piros pólószerűséget és egy kék nadrágot. Minden egy kicsit nagy volt rám...

-Kész vagyok, mehetünk!-jelentettem ki, majd kiléptem a folyosóra.

-Oké!-jött utánam Rudolf.

Az étkező üres volt! Mondjuk már reggel 10 óra volt! Reggeli közben sokat nevettünk és beszélgettünk a manóval. Utána visszamentünk a szobámba: