Thor: Asgardi szerelem {Befejezett}

19.fejezet: Karácsony

Másnap reggel:

/Viola/

Reggel, amikor felébredtem, Thor még aludt. Teljesen szét volt terülve az ágyon és nem volt rajta a takaró, ahogy a pólója sem! Biztos melege volt az éjjel..... De ennyire? Nem sokkal később felébredt:

-Jó reggelt Angyalkám!-simította meg az arcomat.

-Jó reggelt álomszuszék! Hova lett a pólód?

-Óh..... Bocsi...... Egy kissé melegem volt.-húzta magára a takarót.

-Kérdezhetek valamit?-néztem a szemébe komoly arccal.

-Hát persze!-válaszolt mosolyogva.

-Ugye nem...... nem rosszalkodtál?-kérdeztem kissé elvörösödve.

-Mi??? Dehogy! Hisz megígértem, hogy nem csinálok ilyet!-mondta, majd megcsókolt.

-Akkor jó....

Miután szétváltunk megkérdezte:

-És most mi legyen?

-Hát.... Minél hamarabb haza kéne mennem, mert a szüleim már biztos halálra aggódták magukat!-mondtam, miközben kiszálltam az ágyból.

-Jólvan, akkor mindjárt én is feltápászkodok!-válaszolt, miközben felült az ágyon.

Nemsokára már el is indultunk Villámmal. Útközben még egy kicsit beszélgettünk:

-Amúgy mit fogunk a szüleimnek mondani?-kérdeztem tanácstalanul.

-Az igazat! Mi mást?

-Dehát...-nem tudtam befejezni a mondatot.

-Dehát mi?

-Dehát, biztos ki fognak akadni, hogy még csak most kérted meg a kezem.... és.... és már egy ágyban aludtunk....

-Nyugi! Nem lesz baj!-mondta lazán és vicceskedve.

-De azért számíts arra is, hogy tuti megkérdezik, amit én...

-Ugyanazt fogom nekik is mondani: hogy megígértem, hogy nem csinálok ilyet!

Nemsokára haza is értünk. Amikor anya meglátott engem, egyből elénk futott:

-Viola!!! Odinnak hála, megvagy!!! Már mindenhol kerestünk!!! Hol voltál?!?!?-kérdezte könnyes szemekkel.

-Anya! Kérlek bocsáss meg! Én csak..... csak.... Azt történt, hogy... Öhmm.....-egyszerűen nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neki.

-Az történt, hogy......-Thor mindent elmesélt. Anya csak tátott szájjal hallgatta.

-Értem. De miért nem szóltatok? És miért nem ide hoztad őt?-kérdezte anya gyanakvóan.

-Azért nem ide hoztam... Mert egyrészt a palota közelebb volt.... Másrészt meg nem nagyon tudom idáig az utat! Sajnálom, hogy nem küldtünk levelet, de már túl késő volt, és nem volt rá időnk, ráadásul csak reggelre érkezett volna meg!-vallotta be bűnbánóan.

-Semmi baj, felség! Csak nagyon aggódtunk, hiszen Viola az egyetlen gyermekünk, és nagyon féltjük őt!-csordult le egy könnycsepp az arcán.