Thor: Asgardi szerelem {Befejezett}

1.fejezet: Az első nap

/Viola/

A mai nap nagyon korán felkeltem, hiszen nagyon izgatott voltam, mert ma volt az első napom a Valkűrsuliban! Nem akartam elkésni, ezért gyorsan lementem reggelizni:

-Jó reggelt!-köszöntem a szüleimnek, miközben rohantam le a lépcsőn.

-Szia kicsim!-köszöntek vissza szinte egyszerre.

-Kérsz rántottát?-kérdezte apa miközben leültem az asztalhoz.

-Hát persze, hogy kérek!-válaszoltam mosolyogva.

Éppen öntöttem a bögrémbe a teát, amikor apa elémrakta a kaját:

-Jó étvágyat kicsi valkűr!

-Köszi!-mondtam és már habzsoltam is a reggelimet, nehogy véletlenül elkéssek a suliból.

Gyorsan meg is ettem, utána rohantam fel a szobámba öltözni.
Ott álltam a kitárt szekrényem előtt és egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel! Egyszercsak kopog valaki az ajtón:

-Szia kicsim, hoztam az egyenruhádat!-jött be az ajtón anya.

-Hű, ez nagyon szép!-kiáltottam és már ki is kaptam anya kezéből.

A ruha egy szép, ezüst színű páncélszerűség volt, aminek a válláról lógott egy világoskék köpeny. Ez a valkűrök egyenruhája. Viszont a kardomat még nem kaptam meg.(Gondolom azért, hogy senkinek se tudjak ártani...)
Felvettem a ruhát és már rohantam is le az udvarra a sárkányomhoz, Zafírhoz. Zafír egy fekete-lila, lány éjfúria sárkány. Még kiskoromban kaptam őt tojás korában. Már éppen felhuppantam a hátára, amikor anya megrángatta a kezemet:

-Ezt itt ne hagyd!-nyújtotta felém az uzsonnámat.

-Köszi-megöleltem és elköszöntem.

Ezután felszálltunk a levegőbe. Gyönyörű látvány tárult elénk, az ég szinte még sötét volt, de már lehetett látni a felkelő napot!... Nem sokkal később megérkeztünk az iskola istállójához. Ott leraktam Zafírt, és elindultam a bejárat felé. Az épület nagyon szép volt. Tele volt motívumokkal és a nagyajtó felett volt egy nagy festmény, amely a valkűröket ábrázolta csata közben. Lélegzetelállítóan nagy és gyönyörű volt. Beléptem az ajtón. Odabent is volt sok, gyönyörű festmény. Sok ember volt ott, köztük velem egykorúak is voltak. Odamentem hozzájuk és köszöntem nekik:

-Sziasztok!- köszöntem, de ők rám se hederítettek.
Egyszercsak futóléptek zaját hallottam. Egy velem egykorú lány futott felém. Az unokatesóm, Szelina volt az!:

-Viola!!!!!!!-kiáltott és a nyakamba ugrott...

-Szelli!!!!!!-kiáltottam én is a nevét és megöleltem. Nagyon örültem, hogy végre valaki ismerős arccal futtam össze...

-Hogy vagy?-kérdezte, mire én elmosolyodtam:

-Köszi jól, és te?

-Én is.

-Láttam a sárkányodat az istállóban! Rögtön tudtam, hogy itt vagy! Én is a sárkánnyommal jöttem, Csonttörövel!(Csonttörő is egy éjfúria volt.)

-Szuper!

Megszólalt a becsöngő harang! Ez jelezte, hogy kezdődik az óra. Mindenki bement a tanterembe és leült valahova. Mi is helyet foglaltunk Szellivel. Amíg a tanár nem jött be, addig lárma volt a tanteremben. Láttuk, hogy egy lány egyedül üldögélt a leghátsó padban. Odamentünk hozzá beszélgetni. Össze is barátkoztunk vele. A lányt Emmának hívták, nagyon kedves és vicces természetű volt.
Egyszercsak megjelent az ajtóban egy tanárnő. Köszönt nekünk udvariasan:

-Jó reggelt diákok, az én nevem Miss Viktória! Én vagyok az osztályfőnökötök!-a tanárnő nagyon kedves, és mosolygós volt.

-No gyerekek, mutatkozzatok be szépen a társaitoknak!-mondta, majd elmosolyodott.

-Kezd mondjuk te!-mutatott rá az egyik lányra.

A lány bemutatkozott és utána a mellette ülő. Ez így ment mindaddig amíg mi nem kerültünk sorra. Én voltam a következő. Felálltam és belekezdtem a mondandómba:

-Sziasztok, az én nevem Viola és 18 éves vagyok. Az anyám neve Betty, aki különleges növények termesztésével és eladásával foglalkozik. Az apám neve Herold, aki Odin király egyik legjobb zenésze. Van egy éjfúria sárkányom, akit Zafírnak hívnak. A mi családunk jelképe a sárkány.-mire befejeztem a mondókámat, kiszáradt a szám...

-Jólvan köszönjük, leülhetsz!-mondta mosolyogva a tanárnő.

-Most te jössz!-mutatott rá Szellire.

-Sziasztok, az nevem Szelina és 19 éves vagyok. Apám sárkánytenyésztő, anyám pedig ruhákat tervez a királyi család számára. A mi családunknak is a sárkány a jelképe. Mert mi ugye Violával unokatesók vagyunk.-ezután megszólalt a kicsöngő harang.

-Rendben gyerekek, szünet van!-jelentette ki boldogan a tanárnő, és hozzátette:

-De becsöngő előtt 5 perccel mindenki foglalja el a helyét és maradjon csendben! Különleges vendégünk lesz a következő órán!-mondta izgatottan.

Szünetben mindenki azt találgatta, hogy vajon ki lehet az a különleges vendég?! Én, Emma és Szelli csak békésen beszélgettünk erről-arról, amikor Miss Viktória beviharzott a terembe és elcsitított minket. Mindenki nagyon izgatott volt, még a tanárnő is! Becsöngettek. Pár perccel később egy magas, erős testalkatú, barna, rövid hajú férfi lépett be az ajtón, aki meglepően helyes volt szeszerintem...

-Sziasztok!-köszönt nekünk mosolyogva, mire mi csak úgy köszöntünk, hogy feláltunk a helyünkről és kihúztuk magunkat, ahogy a katonák szokták.

-Üdvözlöm a tanárnőt is!-mondta, majd megcsókolta Miss Viktória kezét.

-Ó, milyen udvarias!-vörösödött el a tanárnő.

-Gyerekek, gondolom nem kell senkinek se bemutatnom őt! De azért kérem, mondjon magáról pár dolgot felség!

-Hát, aki nem tudná, Thor vagyok, Odin fia, a Mennydörgés istene és Asgard trónörököse. Ugyebár már említettem, hogy Odin király az apám, így az anyám eggyértelműen a királyné. Van egy sunyi öcsém is, Loki! Egyébként azért vagyok itt mert kiskoromban és is valkűr akartam lenni, de mivel királynak születtem és nem vagyok lány......-(az egész osztály kuncogni kezdett!)- ezért inkább úgy voltam vele, hogy ha felnőtt leszek megnézem a valkűrök edzéseit, vizsgáit!Van kérdés?-egy lány felnyújtotta a kezét.

-Igen?-nézett rá mosolyogva Thor.

-Tényleg csak te vagy képes felemelni a pöröjödet?

-Igen, de ha akarod, megpróbálhatod felemelni!-ajánlkozott a férfi, mire a lány odament és megpróbálta felemelni a pöröjt, de az nem mozdult. Csalódottan ült vissza a helyére...

-Jólvan, köszönjük felség, mára ennyi elég is volt!-szólt közbe a tanárnő.
Kicsengettek. Thor elment és lassan mindenki elindult hazafelé:

-Sziasztok gyerekek, holnap találkozunk!-köszönt el tőlünk Miss Viktória.

Szellivel együtt repültünk hazafelé a sárkányainkkal. Amikor hazaértem, megebédeltem és felmentem a szobámba. Hátra vetettem magamat az ágyamra és bámultam a plafont. Közben ábrándoztam Thorról: Olyan helyes és vicces...-gondoltam magamban, majd elnyomott az álom...