Reggeli kávénovellák

Tizenhetes

Édes jó Istenem! Köszönöm, hogy vagy nekünk, hogy erőt adtál a mai naphoz és vigyáztál ránk.... Köszönöm, hogy ötös lett a dolgozatom, ez igazán kellett! Annak is nagyon örülök, hogy anyu jobban van! Viszont van valami, ami.... Bánt...

Én nem hiszem, hogy rossz ember vagyok. Noha nem is legjobb. Azonban nem gondolom, hogy csak én vagyok ilyen. Nem csak én figyelek oda másra, örülök az apró dolgoknak, segítek és dolgozok, mosolygok, hogy ez a világ jobb hellyé legyen.

Mégis mi vagyunk csendben. Csendben.... Csak tesszük a dolgunkat. Mások.... Mások miért? Miért hagyod, Istenem? Hogy a mások kerüljenek hatalomra, szítsanak felesleges konfliktusokat... Vagy tőlünk várod a megoldást? Hogy mi tegyük helyre az embereket?

Mit kéne tenni Istenem? A szó semmit sem ér.... Egy poszt - ha az nem valaki botrányáról vagy politikai baklövésről, esetleg boltban lévő akcióról szól - senkit sem érdekel. Senki sem foglalkozik vele érdemileg, hogy lángokban áll a világunk, de mindenki sipítozik. Senki sem foglalkozik vele, hogy magunkat őröljük fel, de kioktatjuk egymást. Senki sem foglalkozik vele, hogy ég a házunk, nemzetközi szinten. Senki sem foglalkozik alap dolgokkal, ami elsőre igazán lerágott csontnak tűnik: szeretet, emberség, család. De nem. Nem, mert akármi történik, mindig minden a pénz körül forog. Ördögi kör ez, Istenem. Nem tudunk jólétet teremteni a családunknak, ha nincs elég pénzünk. Betegre keressük magunkat, mi, akik igazán, szívből, tisztességesen dolgozunk. És mások? Ők miért csalhatnak? Miért tehetnek meg mindent, jogtalanul? Nekik miért jár...?!

...Mert te mindenkinek megadod az esélyt. És vannak, akik visszaélnek ezzel. Na és a Biblia? Hogy megtéríted az embereket? Az hol van? Hova tűnt?

Hol az ünnep, az az igazi, közös ünnep, ami nem egy marketingfogás, nem egy wellness hétvége, hanem egy családi közös ebéd, nevetés, társasjáték. Már szinte sehol sincs.... Mert minden a pénz körül forog. Most húsvéti akció, most a pünkösdi ebédhez árulják olcsóbban a csirkefarhátat, de a szilveszter is egy csúnya marketinghúzás. És a karácsony.... Annak csak az illata igaz. A fahéj és a mézeskalács tudja csak megidézni az ünnep hangulatát.

Tudom én, Istenem, hogy az ember mindig is önző volt. És kapzsi. Nagyravágyó. Tudni akarunk mindent, birtokolni amit csak lehet, akkor is, ha van belőle száz másik, profitálni, pedig már régen megvan a kellő szint.

Hisszük, hogy bánthatunk mindent, ami nem szól vissza, elvehetjük, hiszen erősebbek vagyunk, kizsákmányolhatjuk, mert csak mi, és csakis mi vagyunk képesek hasznosítani.

Mi. A gondolkodó ember.

Miért, Istenem? Miért nem tudunk megelégedni a jóval? A meleg étellel az asztalon, a pár szobás családi házzal, a forró vízzel, egymással? Miért kell hat emeletes villa, miért kell hatvanhat féle műköröm, miért kell minél olcsóbban dolgoztatni azt is, aki jól dolgozik?

Miért ér többet a kényelem, mint a Földünk? Nem is, a Te Földed, hiszen te jól bánsz vele. Mi pedig egymást és a környezetünket irtva próbálunk minél nagyobb területet szerezni - akkor is, ha a fél világ a miénk.

Miért nem lehet békében élni egymás mellett? Muszáj egymás torkának esni, ha más a bőrszíne, mást szeret, mert nem egy konkrét másolatunk?!

Segíts meg bennünket, Édes Istenem. Segíts meg, hogy jobbá tudjuk tenni a világot. Hogy ne torzsalkodjunk, hogy az ép ész, és ne a pénz, a hatalom uralkodjon. Hogy ha nem is teljesen, de legalább egy kicsit megvalósulhasson az az utópia, amiről költők zengenek évszázadok óta.... Kérlek Istenem... Ámen.