Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

28 fejezet

Már több mint két hét telt el mióta Kornélnál voltam. És annyira hiányzik, de nagyon... És már jövő héten iskola... Már annyira, de annyira várom, na persze... Még ezen a héten én megyek Kornélhoz vagy ő jön el hozzám. És már vége is a nyárnak. És akkor már nem lesznek hajnalokba nyúló beszélgetések, meg találkozások olyan gyakran... Mivel mi idén fogunk érettségizni és már az egyetemre is készülnünk kell ezerrel. Most valahogy annyira nem várok semmit... De megbeszéltük Kornéllal, hogy majd egy városba szeretnénk egy olyan egyetemet keresni és akkor közel lennénk egymáshoz... Mondtam már hogy mennyire hiányzik?

-Na akkor hogy legyen?-kérdezi a barátom a kamerába mosolyogva.-A piros vagy a kék?-mutat fel kettő pólót.

-A fekete.-vágom rá kapásból.

-De a piros pulcsival, mert ők úgy pár.-veszi le az akasztóról az említett darabot.

-Igen.-ér fülig a szám.

-Amint itthon vagyok írok.-biztosít róla.

-Jól van, akkor jó bulizást. Búcsúztassátok méltóan a nyarat.-bólintok.

-Ó, és még én veled hogy fogom.-kacsint rám, én meg csak kiröhögöm.

-Menj, ne várakoztasd meg a többieket. Szeretlek.

-Én is Újvári Hanna, én is.-rakja le a telefont.

Majd neki állok elvégezni a napi rutinomat és befekszek az ágyamba, majd a kezembe veszek egy könyvet. De csippan egyet a telefonom és én feloldom a képernyőt, majd rámegyek az ismeretlen számnak az üzenetére, és teljesen lefagyva esik ki a kezemből a készülék amint meglátom mit rejt az az üzenet...