Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

8 fejezet

-Újvári Hanna.-hallom meg újra azt a hangot, mire Kornéllal mind a ketten hátra fordulunk.

-Máté.-ejtem ki a nevét undorodva.

-Ó, itt van a hősszerelmes is, micsoda meglepetés.-vigyorodik el, de inkább mondanám vicsorításnak.

-Hát tudod Hannával mivel együtt vagyunk.-nyomja meg az együtt szót és szorosan magához húz.

-Mit keresel te Pesten?-kérdezem felvont szemöldökkel.

-Az unokatesómnál voltam Gerinél.-biccent az egyik háztömb felé.-Úgyhogy eléggé sokat fogunk találkozni Hanna. Persze amit én akarok nem is most lesz majd ha a futó el megy futkározni.-néz lenézően Kornél felé.

-Egy kajakozok, kettő most menj el ha jót akarsz.-mutat az ellenkező irányba.

-Tudom Máté miért csinálod ezt, csak azért tiporsz a többiekbe bele mert tudod magadról hogy nem vagy elég jó, hogy vannak nálad jobbak. Csak azt nem értem ha mindig mindent kitervelsz előre, akkor hogy nem tudod véghez vinni amit akarsz. Tudod mi tisztességgel nyertünk, és most pár hét elteltével egy műanyag kupa miatt veszekszünk, mert te nem tudsz túl lépni. De ha már ilyen okos vagy akkor biztos ismered azt a mondást, hogy a hazug embert előbb utolérik mint a sánta kutyát. Nem értelek komolyan.-ingatom a fejemet.

-Jaj, játszod itt az álszentet, pedig nem kéne.-csattan fel idegesen.-Szerinted ezért anyádnak büszke kéne hogy legyen rád? Ha? Hogy ilyenekkel barátkozol? Hogy szégyen gyalázat amit művelsz? Szerinted? Neked anyukád nem tanította meg a jó modort? Persze, hogy nem. Csak azon a hülye vacak karkötőn tudsz lógni, Kornélról meg nem is beszélve aki csak sajnálatból van veled. Tessék, mi van fáj az igazság?-kérdezi gúnyosan, mikor meglátja a könnyeimet amelyek utat törtek maguknak. Persze, hát mit is gondoltam. Ott rúg belém ahol a legjobban fáj... A szemét... 

Nem is tudok semmit tenni, mert Kornél elindul Máté felé...