Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

14 fejezet

-Szia Kornél.-ölelem meg újra.

-Újvári Hanna.-biccent.-Hiányozni fogsz.-csókol meg, de pár pillanattal később meghalljuk a fényképező kattanását...

-Nagyi.-szólok rá idegesen.

-Jól van, jól van. De majd valamit kell mesélnem a dédunokáimnak.-védekezik, majd arrébb megy. 

-És mikor fogsz majd jönni?-kérdezi halkan.

-Még nem tudom, de amint apa megengedi vonatra pattanok.-erősítem meg.

-Remélem is. A srácok meg akarnak ismerni. Meg Csenge is már vár. Meg az az ugribugri pin-pongos hülye.-nevet fel.

-Mindenképpen. Olyan gyorsan eltelt ez a pár nap.-sóhajtok fel gondterhelten.

-Ja, főleg az az éjjel.-szélesedik a vigyora.

-Ne már zavarba hozol.-temetem a pólójába az arcomat.

-Jaj, neeeee. Zavarba hozlak?

-Áááá nem, csak a nagy hőségtől vörös az arcom.

-Na elköszönök a nagyidtól azt zúzok. Meg amúgy is a pályaudvaron azt hiszik hogy elrabolni készülök téged, mert már negyed órája szorongatlak.-tol el magától, majd oda lép a nagyihoz és hallom hogy valamit beszélnek, majd bemondják hogy két perc múlva indul Kornél vonatja...

-Szeretlek.-köszönök el újra, ő meg a fülembe suttogja hogy ő is. Már szállna fel a vonatra amikor visszafordul.

-Tudod ilyen kapcsolatom még nem volt senkivel.-kiáltja nekem.

-Nekem se.-bólogatok.

-Hát ilyet, hogy egy lány unikornisos csatokat tett a hajamba... Álmomba nem gondoltam volna.-nevet fel jóízűen.-Legközelebb kifestheted a körmömet...

-Hé Kornél, kezdesz nekem gyanús lenni.-méregetem furcsán.

-Hát amit teszel velem Újvári Hanna, az már abnormális dolog.-száll fel végleg és itt hagy a gondolataimmal...

Valami rémlik abból az estéből vagy inkább éjszakából... Hogy is volt?

Csak három szó jut eszembe róla...

Unikornisos csat, Pinki pie és Kornél.....