Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

6 fejezet

-Na mit olvasol?-jön be Kornél egy óra múlva a szobámba.

-Az a címe hogy Valahol.-rakom le az asztalra.-Még anyutól kaptam, csak akkoriban...nagyon elvoltam foglalva a játékokkal így nem nagyon foglalkoztam vele, de már bánom mert tetszik.-köszörülöm meg torkomat, mert még így sem szívesen beszélek anyuról.

-Ó. És miről szól?-ül le mellém az ágyamra.

-Nagy Márk.-nevetek fel.

-Öhm, oké...-néz rám furán.-És ő ki?-tér a lényegre.

-Egy könyvszereplő.-adom meg az értelmes választ. ( írói megj.: mintha ti nem lennétek azok...🤣🤣)

-Értem. És miről szól amúgy?-veszi a kezébe.

-Ez egy romantikus regény vagy mi, ezt írta a net.-vonom meg a vállamat.-De én inkább azt mondanám, hogy két tinédzser szerelmi életét, bonyodalmait írja le. Ja és a barátságot. Meg a márkerság a rejtelmeit...-nevetek fel halkan.

-Rendben, most egy kicsit sem vagy félelmetes.-kezd el lassan hátrálni.

-Jól vagyok, de van egy rossz meg egy jó hírem.-mutatom fel a kezeimet.

-Ajjaj, most féljek?-kérdezi tetetett riadtsággal.

-A rossz hírem az, hogy asszem belezúgtam a főszereplőbe Márkba.-sóhajtok fel szerelmesen.

-Akkor ugye szakítanod kell velem?-néz maga elé csalódottan.

-Pontosan, de a jó hír az hogy hasonlítasz rá, ezért megtartalak.

-Megtartalak? Marha kedves vagy, ezt megjegyeztem Újvári Hanna.-dönt le az ágyra és kezd el csikizni.

-Ne h..ha..gyhd abbha.-nevetek.

-Egy csókért cserébe bármit.-áll meg és lehajol hozzám...

-Rendben, akkor hozzunk fel neked egy matracot.-állok fel hirtelen.

-Matracot? Ki akar itt matracon aludni!-háborodik fel.

-Miért? Én este úgy is olvasok, te meg...te meg lehetsz ott.-mutatok a föld felé.

-Persze én is így gondoltam. Te majd ott olvasol én meg onnan fogok neked szurkolni halkan, hogy a Kis Márk vagy ki felszedje a csajt.-feleli ironikusan.

-Nagy Márk.-javítom ki mosolyogva.

-Én is azt mondtam.-legyint hanyagul.

-Amúgy Bernadették hívtak moziba, most írt nincs kedved?-fordulok hozzá miközben olvasom az üzenetet.

-De van, ha neked is.

-Akkor menjünk.-kapok fel egy pulcsit a székről.

-Mármint most?-lepődik meg.

-Igen, útközben addig elbeszélgetünk, hogy miről is beszéltél apával...