Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

35 fejezet

-Komolyan mondom rendesen félek.-rágja a szája szélét a tizedikes.

-Ne legyél már ilyen félős. Nem lesz semmi baj.-löki meg a vállát Bernadett.

-Légy már férfi, öcsém.-szól oda nevetve neki Lóri.

-Én csak...csak belegondoltam, hogy ott lesznek Mátéék.-tördeli az ujjait idegesen.

-És akkor mi van? Azt a gyereket szarrá vertük. Nem lesz baj.-biztatja Bernadett.

-Megérkeztünk.-fordul hátra a sofőr.

-Máris?-kerekednek ki a szemei.

-Bármi is lesz mi itt vagyunk egymásnak és mi megtudjuk csinálni. Menjünk.-szállunk ki a járműből.

-Sok sikert.-csukja be az ajtót a sofőr.

-Na akkor nézzük az első feladatot.-lép oda Zsombor az kapuhoz, ahol egy kiírást találunk.

-"Ahol a kocka el van vetve..."-olvassa fel hangosan.

-Ez mit jelent?-ráncolja a homlokát Lóri.

-Nem tudom, de három percünk van bejutni.-kezdi el mérni az időt.

-Mi lenne ha megpróbálnánk erővel?-néz körbe.-Ha valaki bakot tartana akkor áttudnék ugorni a kapun, miután megkapaszkodtam.-vizsgálja.

-Szerintem ez valami logikai lesz ismét.-szólalok meg halkan és körül nézek jobban.

-De a szöveg mit jelenthet?

-Kocka, nem lehet hogy ezt szó szerint kell érteni?-gondolkodok hangosan.-Nézzétek meg a bokrokat, már csak két percünk van.-nézem meg az időt.

-A francba.-kiállt fel Zsombi.-Megbotlottam valamiben.-dörzsöli meg a fájó pontot.

-Miben?-szaladunk oda hozzá.-Te az ott egy színes kiálló valami? Vagy csak hallucinálok és tényleg az egy piros vakond.-vakarja meg a fejét.

-Kezdjétek el kiásni.

-És mégis mivel? Nem vagyok én a kis vakond ember. Huhu.-néz rám úgy mint egy hülyére.

-Nekem van kanalam.-keresi elő a táskájából.

-Minek van nálad?-méregeti Lóri furán.

-Anyu rakott nekem  pudingot.-von vállat és elkezdik kioperálni onnan.

-Itt van, meg van.-kiáltanak fel diadalittasan.

-Az egész piros és vannak benne kék részek is.-állapítom meg.

-De mi alapján kell kirakni? Egy csomó szám van rajta.-szörnyülködik Bernadett.

-Sudoku.-állapítom meg boldogan, mert ez menni fog.-Ki tudom rakni.

-Akkor siess, már csak másfél percünk van.-sürgetnek, én meg gyorsan neki is állok. Ahogy tudom csinálom és a szabálynak megfelelően sikerül is, már csak párat kell forgatnom, aztán megvagyok...

-Átlóba kifognak jönni a kék számok és azokat kell majd beírni szerintem.-próbálkozok.

-Biztos? Siess Hanna, nincs sok időnk.

-Ezer százalék, menj, fuss a kapuhoz diktálom a számokat.-szólok oda Lórinak amikor már az utolsókat forgatom a kockán.

-Mik a számok? Hanna.-nevet fel izgatottan.

-3,6,8,0,2,5.-kiáltom oda neki, ő meg beírja és meglöki a kaput, az meg egyből ki is nyílik. És mi félve sétálunk be rajta, mert tudjuk hogy már innen nincs vissza út.

-Gratulálok piros csapat. Teljesítettétek az első feladatot.-jön hozzánk a főszervező gratulálni.

Hát akkor bejutottunk...

Már csak abban reménykedek hogy minél tovább bent is maradjunk...