Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

74 fejezet

-Erre.-mutatom Kornélnak. És ezzel meg is pillantottuk a különböző helyen lerakott dobozokra amelyek kóddal nyílnak, mind a ketten kinyitjuk a sajátunkat és találok benne egy cetlit is, amin az áll, hogy tíz percünk van átjutni a másik oldalra ahol van a cél felirat. Riadtan nézek Kornélra és látom rajta, hogy ő is elolvasta.

-Fussunk.-ragadja meg a kezemet és húz maga után.-Figyelj Hanna.-liheg miközben fut.

-Én nem vagyok egy sportoló, ki fogok nyúlni.-fogom az oldalamat.

-Az lesz, hogy te most nagyon gyorsan elkezdesz futni, de tényleg mindent beleadva én meg vissza tartom Mátét.-pillant hátra ahonnan meglátom Máténak a kis paradicsom fejét ami éppen most virágzik, mert eléggé vöröske szegény... -Ne várj meg, menj Újvári Hanna, megtudod csinálni. Menj már.-engedi el a kezemet amikor már félúton voltunk...

Én meg úgy szaladtam, mint egy őrült és tényleg mindent beleadtam, mert tudtam hogy minden ettől a pár perctől fog majd függeni, de félszemmel mindig hátra néztem Kornélra és már majdnem beértem amikor megláttam, hogy a földön fekszik, majdnem elájultam... És azt is láttam, hogy mellette most megy el kárörvendően Máté...

-Kornél, gyere ne állj meg!-kiáltom neki oda sírva...

-Menj Hanna, ez a te versenyed, ezt neked kell megnyerned.-válaszol mosolyogva, de arra még ő sem számított, hogy én elkezdek vissza fele futni hozzá, még a mellettem elrohanó Máté se...

-Oké, gyere segítek.-guggolok le hozzá.-Nagyon fáj?-nézek rá aggódva.

-Hanna mit csinálsz? Megnyerhetted volna.-rázza meg a fejét hitetlenkedve.-Most az  a rossz buzinak kinéző minyon fogja megnyerni.

-Jól mondod, akkor ő fogja.-nyugtázom mosolyogva.-Nekem sokkal fontosabb vagy ennél a versenynél.-simítom meg az arcát.-Amiatt a műanyag kupa miatt, nem fogom hagyni veszni a kapcsolatomat veled és végképp nem fogom azt hagyni, hogy Kornél Junior a világra jöjjön.

-Ki az a Kornél Junior?-méreget gyanakodva...

A te leendő fiad vagy mi, ott a másik kettő gyerek mellett...

-Kapaszkodj belém.-állunk fel és a nyakamba karol, hogy én is tudjak neki segíteni...

-Semmi értelme, mindjárt beér.-morog.

-Nem baj, majd utoléri a karma.-vonok vállat és igazam is van...

Isti a zöld csapatból, nagyon gyorsan kezdett el vele futni valahonnan keresztből valamelyik bokorból ugrott elő és erre Máté nem számított és egyből le is tarolta a pázsitra és elkezdte fojtogatni...

-Menjetek, nyerjétek meg, addig én eljátszadozok ezzel a kis aranyos minyonocskával.-üti bele a fejét a földbe.-És sokáig.-mutatja fel a hüvelykujját,és Máté feje elkezd már lilulni.-Te minyonocska, nehogy nekem itt belilulj még el se kezdtem e játékot, te sárga vagy, remélem van rád garancia. Pff. -halljuk a távolból.

-Sajnálom.-szólalok meg halkan.

-Tudom, de rajtad van a karkötő... Én is sajnálom.

-Tudom és megbocsájtottam.

-Tudom, hisz az én nudista látványomtól ki nem bocsájtott volna meg?-teszi fel a költői kérdést...

És így történt, hogy mi egyszerre léptünk be a célba...

Most már éreztem, hogy rendben leszünk...

Ketten, szerelmesen és kiéhezve a másikra...