52 fejezet

1.5K 59 0
                                    

Halkan nyitok be a szobába ahol Kornél alszik...

Most mindenki hagyja, had pihenjen... Szerintem a mai napra nem is kapunk több feladatot, de most nem is ez a legfontosabb.

Nagyon halkan oda húzok mellé egy széket és leülök mellé. Majd a kezére terelődik a pillantásom, óvatosan megfogom és apró köröket írok le rá.
Tudom, hogy alszik és azt is hogy most nagyon ki van, egyhamar biztos hogy nem ébred fel.

-Tudod, nekem nem ér annyit ez a verseny, hogy elveszítselek, te annál sokkal fontosabb vagy nekem. Sajnálom, hogy így viselkedtem, de ez még mindig bonyolult ami bennem van. Sajnálom, de nekem ez nem megy... - törlöm le a könnyeimet és óvatosan felé hajolok és megpuszilom a homlokát és végig simítok a meggyötört arcán...

Talán itt az ideje távoznom, nem éppen jönnek ki jól, ha meglátják, hogy itt vagyok vele...

Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora