Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

44 fejezet

Én válaszra se méltatom, de nagyon nem is érdekli, mert kihúzza a mellettem lévő széket és leül közvetlen mellém...

-Mit akarsz?-kérdezem rá sem nézve.

-Miért nem hagytad, hogy kiessünk?-nem válaszol, csak kérdez.

-Mert Csenge a barátom ahogyan a többi csapattársad is.-vonok vállat.

-Nem csak ezért.-mosolyog mindent tudóan és hátra dől a székében.

-Ne tegyél úgy mintha ismernél, mert nagyon is nem.-válaszolok fagyosan.

-Hidd el bárkinél jobban ismerlek.-bizonygatja.-Mondd el mi bánt.

-Ezt te nem kérheted tőlem, te ezt a jogodat hogy bármi személyesbe beavassalak ezt elvesztetted.-sziszegem dühösen.

-Csak beszéljük meg kérlek ez semelyikünknek sem jó.-rázza meg a fejét.

-Nem igaz, én már jól vagyok. Az nem volt semelyikünknek jó amit tettél.-mosolyodok el keserűen.

-Ha hagytad volna megmagyarázni akkor minden más lett volna.-suttogja csalódottan.

-Ha hagytam volna, hogy megmagyarázd akkor rosszabb lett volna, nem akartam a hazugságokat hallani.-nyelek egyet.

-Sosem hazudtam volna neked.

-Mégsem mondtad el mi történt, ha..ha elmondtad volna akkor talán egy kis idő múlva nem haragudtam volna rád, hanem megbeszélhettük volna.-érzem már a könnyeket a szememben.

-Most dühös vagy rám?

-Nem, csak csalódott. 

-Hanna, nekem szükségem van rád, nélküled nincs értelme az életemnek.-fordít magával szemben és érzem ahogyan a szememnél valamit törölget. Észre sem vettem, hogy könnyezek...

Majd a homlokát a sajátomnak dönti.

-Te vagy az életem, a nappalom és az éjjelem, te vagy az oxigén ami nélkül nem tudok létezni, te vagy nekem a megnyugvás és maga a rejtély, te vagy a mindenem. Kérlek bocsáss meg.-suttogja az ajkaimra. 

-Hát ti meg mit csináltok itt?

Na erre egyből szétrebbentünk...