Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

17 fejezet

-Bocsi Hanna, hogy le kell mondanom a találkozót, de nagyon beteg vagyok.-köhög egyet.

-Értem, semmi baj Kornél. És ha te vagy az egyetlen aki nyáron negyven fokban, lázasan és taknyosan ül otthon, nem baj.-nyugtatom meg.

-Azok a gyökér barátaim bele löktek a vízbe kajakozás után.-szidja őket.

-Máris bírom a barátaidat.-vigyorgok a kamerába.

-Mondtam már, hogy nagyon happccci vagy? vagyis kedves?-tüsszent a mondat közepén.

-Na, pihenjél mert nem fogsz meggyógyulni és akkor nem tudok majd hozzátok menni. Pedig már annyira hiányzol, de tényleg nagyon.-tűröm el a hajamat a szememből.

-Te is nekem Hanna.-erősíti meg.

-Figyelj azért tényleg pihenj és nem akarok bunkónak tűnni, de elég szarul nézel ki.-próbálom vele finoman közölni.

-Köszi, te is szarul nézel ki. Nem áll jól a kék, vegyél fel feketét vagy pirosaaaat.-húzza el a szót, majd kidugja a nyelvét rám.

-Jól van Kornél, te meghülyültél.-nyugtázom hangosan, ezután lerakjuk a telefont és én körülnézek a szobámba és meg állapodik a bőröndömön a szemem. Ha már ő meg lepett akkor én miért is ne lephetném meg?  Max játszok nővérkét...

 Vigyázz Kornél jövök...