Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

67 fejezet

-Hanna, merre voltál?-néz rám  Kornél aggódva.

-Csak egy kicsit gondolkodtam.-vonok vállat.

-Az jó, mert arra gondoltam, hogy este megint elmehetnénk fürödni.-mosolyodik el.

-Nem jó, aludni fogok.-hárítok egyből.

-Ó, akkor délután?-próbálkozik.

-Akkor Bernadettel leszek.-utasítom el újból és látom rajta, hogy csalódott, de nem mutatja ki, mert összeszorítja a száját és egy mosolyt erőltet magára.

-Mi a baj Hanna?-jön közelebb, de én egyből hátrálok.

-Nekem ez nem megy.-suttogom.

-Hogy érted?-ráncolja idegesen a homlokát.

-Végeztünk.

-Hanna, ez baromi vicces.-nevet fel zavartan.

-Elég volt.-nyúlok a karkötőmhöz amit tőle kaptam és a kezébe nyomom és tudom, hogy ezzel összetöröm. Mert amíg rajtam volt, addig tudta, hogy van esély, de így...

Belé rúgtam... Elárultam...

-Szóval ennyi?-nézi az ékszert.

-Figyelj Kornél én nem akarlak etetni, játszunk tiszta lapokkal. Én ide elsősorban nyerni jöttem, nem azért, hogy a szerelmes tinilányt játsszam, ez nem én vagyok...

-Ja persze...-viharzik el mellettem dühösen...

Nekem meg már ki is buggyan az első könnyem.

-Gratulálok, mesterien színészkedsz.-tapsol meg engem ez a szemét miközben kijön a fa mögül.

-Fordulj fel...-mondom neki undorodva...

És elindulok a mosókonyha felé...