Miután elengedtelek[IOV ff.] Befejezett

A vőlegény

Megfagyott az ebédlőben a levegő, apu elájult a nagyinak pedig kattogott az agya. 

-Annyira örülök!-csapta össze a kezeit boldogan.-Lesz egy Cortez nevű unokám!

-Nem!-tiltakozok hevesen.

-Kornél drágám, hát miért nem merted elmondani?-néz rá a nagyi érdeklődve.

-Khmm...-köszörüli meg a torkát.-Hát, heheh...-neveti el magát kínosan.

-Azért mert Kornél egy suttyó paraszt! Még a kezemet sem kérte meg és a gyerekeknek sem örül!-.vágom le az asztalra a lerágott csirkecombot. -Ennyi. Én ezt nem bírom! Végeztünk Kornél!-állok fel és sétálok ki, majd elindulok haza gyalog.

Most így tényleg belegondolva és félretéve a viccet, nem hiszem, hogy boldog lenne... 

Tudom, hogy hirtelen jött, de azt sem mondta, hogy akkor most mellettem áll és segít vagy éppenséggel elhagy és megy rinocéroszokat kergetni... 

Legalább ennyit mondhatott volna, vagy csak annyit, hogy idő kell neki vagy valami... 

De erre itt remeg, mint a kocsonya és kételyek közt mer hagyni egy terhes nőt... Asszem megyek bőgni...vagy a mekibe...vagy bőgve a mekibe...vagy a mekibe bőgni...  

Még én sem döntöttem el, hogy mit akarok...

Inkább hazamegyek bőgni és mekit rendelek... 

Így történt, hogy bolyongtam a városban, majd estefele otthon bőgtem a szobánkban, amíg Kornél be nem toppant... 

Amikor meglátott, sóhajtva vette le a cipőjét és leült mellém, csak az én szipogásomat lehetett hallani. 

-Hanna...-kezd bele.

-Ne Hannázz itt nekem Kornél!-és azt hiszem, hogy ezt meg is beszéltük, mert nem szólt hozzám többet... 

Megint a csend...

-Félek...-vallom be.-És nagyon hiányzik, anyu, és nagyon félek, hogy elrontom, és még mindig nem jött meg a kajám.-fújom ki az orromat.

-Hanna... Tudod,szó sincs arról, hogy nem örülnék, csak hát én is félek és olyan hirtelen jött, hogy fel se tudtam rá készülni, de egyáltalán nem vagyok szomorú vagy ilyesmi, meg nem is akarok elmenni, csak ha komolyan nem mondtad, hogy menjek innen, mert akkor tényleg megyek, de szó sincs ilyesmiről...-simogatja a hátamat.

-Akkor... Akkor is szeretni fogsz amikor akkor leszek, mint egy bálna a négyzeten?-kérdezem meg félve. 

-Persze... De ha itt matekozol nekem, akkor lehet, hogy nem sokáig.-próbálja elviccelni, de ezen még jobban elsírom magamat.

-Pedig én ígérem, hogy próbálkozni fogok, hogy a terhesség után gyököt vonjak magamból és újra a régi legyek...-bőgök ráborulva. 

-Ahhhaaaa...-bólogat. 

-Tudtam én, hogy szeretsz Kornél.-csókolom meg.

-Igen, szeretlek.-csókol meg most viszont ő, majd óvatosan az ágyra fektet és a nyakamtól elkezd lefele haladni...amikor... Megszólal a csengő...

-Mekiiiiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!-lököm le egyből magamról, de valahogy úgy, hogy az ágyról is lepattant és a padlón kötött ki...

-Haahhhnnaaa...-fújta ki a levegőt szaggatottan.-Asszem valamennyi bordámnak annyi...