2. KATEGÓRIA: Romantika✓(END)

Justanothergirl

Már vagy hatodszorra fordultam meg a tengelyem körül a tükör előtt. Húzogattam magamon az inget, lejjebb csúsztattam a szoknyát minden alkalommal. Nem lesz ez így jó. Túlságosan fent van a szoknya. Sosem hordtam még szoknyát, de már tudom miért. Borzalmas. Vagyis, csak rajtam. Az ing – amit viseltem – fekete színű és ezt a darabot kifejezetten kedveltem. Gumis anyaga volt, amiben kényelmesen éreztem magamat és valamiért sosem fáztam benne. Félsiker.

Ha még egyszer megfordulsz, esküszöm elhányom magam! – ijedtem meg a váratlan hangtól. A testvérem birtokában állt. Csípőre tett kézzel méregetett. Egy szürke melegítő és egy fekete pulcsi fedte testét. Mérges tekintettel ajándékozott meg, de nem tudtam komolyan venni a szemébe lógó haja miatt, meg a borostája is közrejátszott ebben. Elnevettem magam, amire még jobban ideges lett – Szerinted ez vicces? Majd' elszédülök! Itt állok már vagy öt perce, mivel kérdeztem valamit! Te még válaszra sem méltatsz, inkább pörögsz a tükör előtt! – hadart, amitől még jobban kacagtam. Sosem tudtam komolyan venni. Ő volt a két lábon járó poén. Mindig mindent elviccelt én pedig pont ezért szeretem ennyire.

A... A hajad – mosolyogtam még mindig, de azért fogtam a hasam. Ránézett a kis tincsre, majd hátra söpörte, de belenyúlt a szemébe. Megint hahotázni kezdtem, amit ő sem bírt ki. Nevetve törölgette fájó szemét. Mikor végre sikerült megnyugodnunk, tekintetemet a tükörben virító énemre vezettem. Borzalmasan néztem ki! A hajamat sosem engedem, hogy a vállamra omoljon, de mégis így helyezkedett el. Sóhajtottam egyet, mire a fivérem elveszítette a türelmét. Pár lépéssel szelte át közöttünk a távolságot és megállt mögöttem. Kicsit feljebb húzta elől a szoknyát, hátul pedig lejjebb cibálta.

Ne azt a cipőt vedd fel – biccentett a velem szemező lábbeli párra. Egy szürke magassarkú volt, amit anyától kaptam. Nekem se tetszett, de erre csak azt válaszolta a szülőm, hogy nekem semmi sincs, ami úgy igazán a szívem választottja lenne.

Mi baj van vele? – pillantottam rá a vállam fölött.

Az egész egy nagy baj – nevetett fel kínosan, mire én is elmosolyodtam – Borzalmasan néz ki! Nem tudom, hogy anyának mi tetszett benne. Szörnyű! Az a glitter a sarkánál ízléstelen! – fejezte ki 'finoman' a véleményét, mire sóhajtottam.

Nincs más. Időm sincs elmenni már a boltba, szóval ez marad – húztam el a számat. A testvérem hunyorított a szemeivel, majd elmerült a szekrényemben – Hé. Mit csinálsz?

Segítek azon a bűnös lelkeden – beszélt a bútor belsejébe. Annyit hallottam, hogy turkál benne. Néha felnevetett, néha ciccegett... Hangokkal véleményezte a cuccamiat, amin csak forgattam a szemem. Szerintem ő skizofrén. Sok személyiséggel rendelkezik. Van az, amelyik próbál komoly lenni; van a vicces; van a fárasztó; van a tini picsás, mivel akkor nyafog; van a gyerekes; van a divatdiktátor és van a család-védelmező-katona énje.

Sikerült széjjel szedni az egész szerkényt? – fordultam felé.

Csak félig, de majd úgyis összepakolsz – legyintett, mire bosszúsan nézett rám – Ezt vedd fel! – mutatott egy tornacipőnek kinéző valamit.

Most komolyan? Ez egy bál. Mindenki szép, giccses ruhákban lesz, én meg feszítsek ott egy tornacipőben? Ha ezt anya látná, biztosan szívrohamot kapna – csóváltam a fejem.

Bízzá' má' bennem! Mikor nem jött be a tippem? – igaza volt. Minden egyes tanácsa, vagy csak a tippjei mindig összejöttek. Hinnem kéne neki.

Jó, felveszem – adtam be a derekam, mire egy győzelmi mosollyal ajándékozott meg. Feltuszkoltam a lábbelit magamra, majd felpattanva nézegettem tovább a személyemet.