A Sziget - Befejezett -

3. Rész - Utazunk!

   Most szállok ki a taxiból a reptér előtt, a szüleim nem tudtak elhozni, már tegnap elköszöntem tőlük, így kénytelen voltam taxizni, de barátnőmmel jöttem Theresaval, ő is velem utazott a taxiban.
Szerencsénkre nem kellett a többieket sokáig keresnünk, hamar meglettek és együtt kerestük meg azt a férfit, akivel utazni fogunk, aki vigyázni fog ránk az oda való utazás során, hogy mindenki meglegyen, és senkit se hagyjunk el út közben.

   Amint meg volt a becsekkolás, még volt másfél óránk a repülő indulásáig, mindenki valamivel elfoglalta magát, Jacqueline éppen Harryval kézen fogva sétáltak el az egyik irányba, így nem akartam őket zavarni. Egyébként nagyon aranyosak együtt, örülök, hogy össze jöttek, és boldogok együtt!
   A másik két lányt nem láttam sehol, úgyhogy valószínűleg elmentek valamerre ketten, szuper... egyedül maradtam... de ekkor hirtelen le ült mellém valaki, mire rá kaptam a tekintetem.
Egyik osztálytársam volt az, és mellette meg a többiek, akik engem néztek érdeklődve.

   - Am... sziasztok? - néztem rájuk zavartan. - Mit szeretnétek? - kérdezem tőlük, tudtam hogy semmi más miatt nem jöttek ide, csak is azért, mert akarnak valamit, eddig is csak akkor keresték a társaságomat ebben az egy hónapban is amikor kellett nekik valami.

   - Csak nem ülhetünk úgy ide az egyik osztálytársunk mellé? - kérdezte Leon.

   - Eddig mindig csak akkor kerestétek a társaságomat, ha kellett nektek valami! - jegyzem meg nekik egy mosoly kíséretében.

   - Hát... igen... ezért bocsánatot szeretnénk kérni tőled! - vakarja meg zavartan a tarkóját Kenneth. Eléggé meglepődtem amit mondott mert Francisco meg is jegyezte.

   - Miért ennyire meglepő, hogy bocsánatot kértünk? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

   - Mert amióta itt vagyok azt vettem észre, hogy ti soha semmiért nem kértek bocsánatot, még akkor is ha tudjátok, hogy ti voltatok a hibásak! - mondom nekik őszintén... eléggé kiismertem az osztályt ilyen rövid idő alatt is. Ahogy az összes fiú meghallotta amit mondtam mindenki más felé kezdett nézni, csak rám nem, egyedül Antonio nézett engem, amit furcsálltam is, de aztán meg szólalt.

   - Tényleg ne haragudj, hogy csak akkor kerestünk téged amikor kellett valami és nem akartunk úgy igazából megismerni! - mondja halkan végig a szemeimbe nézve. Elmosolyodtam.

   - Oké, bocsánat kérés elfogadva, viszont akkor! - emelem fel a mutató ujjam, miszerint van egy feltételem.

   - Mit szeretnél, mit tegyünk? - kérdezte Leon érdeklődve.

   - Mivel elég sok ideig össze leszünk zárva, akarjatok megismerni! - rántom meg a vállam olyan nem törődöm stílusban. - Nem ismertek, nem tudtok rólam semmit, csak annyit, hogy ide költöztünk, meg a nevemet, szóval ismerjetek meg és ne csak akkor keressetek amikor kell valami! Persze szívesen segítek ha kell, de akkor is ez szarul esik! - mondom miközben felállok, és felveszem a kistáskámat, mert bemondták a mi járatunkat, hogy el lehet kezdeni felszállni a repülőre.

   - Akkor engem megvárhatsz, úgy is melléd szól a jegyem! - mondja Gerard, aki eddig egy szót sem szolt amióta ide jöttek.

   - Oké! - mondom neki egy vállrándítással, majd elindulok a tömeg után, ők meg követnek engem.

----------

   A repülőn középen volt a helyem, az ablaknál Harryeknek az osztálytársa ült, akinek csak a nevét tudtam, mást nem tudtam róla. A másik oldalamon meg, belül Gerard ült, ahogy mondta. Addig nem szóltunk egymáshoz, amíg fel nem kerültünk a levegőbe, ugyan is és rohadtul féltem, ez az első repülésem, soha nem repültem még, ezt a mellettem ülő srác is észre vettem, ugyan is megfogta a kezem és el sem engedte amíg nem értünk fel a levegőbe. Meg kell hagyni kedves gesztus volt tőle, pedig nem is ismert, de mégis segített, ilyen emberrel mostanában nagyon ritkán találkozni.