A Sziget - Befejezett -

Epilógus

   Yasmine Adams szemszöge

   3 év tett el azóta, mióta magunk mögött hagytuk a szigetet, és elveszítettük az iskolatársainkat. Most viszont, hogy végre mindnyájan leérettségizettünk, ez alkalomból úgy döntöttünk, hogy megszervezzük az első utunkat, hogy megünnepeljük, hogy mindnyájan sikeresen elvégeztük a középsulit, és persze, hogy megemlékezzünk az elveszített barátainkról. Már sikeresen mindent lefikszáztunk, ami azt jelenti, hogy kettő héten belül indulunk is utunkra!
   Most viszont a szokásos hétvégi találkozásunkon vagyunk, nálunk, mármint nálam és Briannél, ugyanis nemrégiben összeköltöztünk, és most tartjuk a "házavató" bulit, ami azt takarja, hogy itt vagyunk hátul a kertünkben, és sütögetnink, miközben beszélgetünk, iszogatunk, a fiúk meg a medencében ülnek és beszélgetnek.

   - Gyertek már lányok, csatlakozzatok hozzánk! - szólalt meg Antonio.

   - Nem, közszi! - vágta oda egyből Rebecca.

   - Én viszont megyek! - szólalt meg Melissa egy nagy mosollyal az arcán, és egy sörrel a kezében felállt közülünk, és csatlakozott a fiúkhoz a vízbe.

   - Na jó, én is megyek! - szólalt meg Donna is, majd fogta magát, és " beugrott" a medencébe.

   - Gyertek már ti is! - fordult felénk Harry, aztán Jacqueline-ra vezette a tekintetét. - Kicsim? - kérdezte.

   - Na jó! - forgatta meg a szemét az említett lány egy halvány mosollyal az arcán, majd letette az asztalra a poharát, aztán ő és csatlakozott a társasághoz. Ezután Theresara és Rebeccara vezettem a tekintetem.

   - Na gyerünk, menjünk mi is! Csatlalahozzunk hozzájuk! - biccentek a többiek felé, akik már is nagyon röhögnek valamin a langyos vízben. - Ne akarjunk ki maradni a buliból! - mondom, mire mind a ketten sóhajtanak egyet, amire egy széles mosoly kúszik az arcomra. Amit beszálltam a medencébe, utánam a lányokkal, egyből Brian irányába vettem az utamat, majd beültem az ölébe, ahonnan felnéztem rá. - Szia. - köszönetem neki vigyorogva, mire csak kuncogott egyet.

   - Szia! - köszönt vissza egy halvány mosollyal az arcán, majd lejjebb hajolt hozzám, és nyomott egy csókot az ajkaimra, amit egyből viszonoztam.

   - Szeretlek! - mondom halkan, mire a mosoly az arcán szélesebb lesz, majd megszólal.

   - Én is szeretlek!

   - Srácok, ugye tudjátok, hogy mi is itt vagyunk?! - szólal meg Francisco egy vigyoral az arcán, mire megjegyzésére csak megforgatom a szemem, ami a többiekből egy nevetést csal ki.

   Az az esténk így tett el, egymás társaságában, beszélgetve, jól érezve magunkat, azt ünnepelve, hogy a szigetet magunk mögött hagytuk, viszont köszönetet mondtunk neki, mert összehozott minket, és közbe meg az iskolatársainktól, barátainktól búcsúztunk.

   Az a napunk gyorsan eltelt, hisz alig vártuk már, hogy megvalósításuk azt az utat, amit együtt kellett volna megtennünk, de mégsem sikerült, alig vártuk, hogy elinduljunk, elkezdődjön, és teljesítsük azt a kirándulást, magunkért, és a barátainkért!