A Sziget - Befejezett -

10. Rész - Gondok

   Yasmin Adams szemszöge

   Kettő nap telt el az óta, hogy Amanda elment, és Briannal találkoztunk a ragadozókkal. Tegnap Amanda testét eltemettük, megpróbáltuk minél mélyebbre, hogy a fenevadak nehogy megtalálják, mást úgysem tudtunk volna tenni.
   Most éppen tüzet akarunk rakni, ugyan is mindjárt beesteledik, és kezd hűvös is lenni. Amint sikeresen tüzet gyújtottunk, egy hangos állatmorajra lettünk figyelmesek, mind a tűz körül ültünk, így mindenki abba az irányba kapta a fejét. Semmit nem lehetett látni a fáktól, de tudtuk, hogy nincsenek messze a ragadozók. Egyből ki rázott a hideg a gondolatra, hogy bármikor ide kijöhetnek hozzánk és ránk támadhatnak.

   - Fázol? - kérdezte egy hang mellőlem, mire a mellettem lévőre vezettem a tekintetemet, aki nem más volt mint Francisco. Kérdésére csak nemlegesen megráztam a fejemet.

   - Csak eszembe jutott valami. - válaszolom neki végül, mire csak hümmög egyet, majd a tekintetét inkább a tűzre vezeti, és azt kezdi el nézni, miközben elveszik a gondolataiban. Amióta Amanda nincsen közöttünk, az óta mindenki így viselkedik, szinte senki nem beszél senkivel, csak akkor ha nagyon szükséges, mindenki maga alatt van, kivéve persze Melissat, őt nem nagyon foglalkoztatja, hogy elveszítettünk valakit, ugyan úgy csinálja a fesztivált és hisztizik mindenre, egyszerűen nem tudja felfogni, hogy lehet, innen soha nem kerülünk ki élve. - Én szerintem elmegyek lefeküdni! - mondom a mellettem ülőnek, mire csak hümmög egyet válaszul, ha hangosan mondtam volna, hogy megyek aludni, mindenkitől ugyan ezt a választ kaptam volna mint most a fiútól. Nagyon jól tudom, hogy min megyünk végig, de azért mégsem kéne elhagynunk magunkat ennyire, mert akkor még rosszabb dolog is történhet velünk... bár... mondjuk kétlem, hogy ennél még rosszabb is lehetne a helyzetünk. De már megszokhattam volna, hogy nem jó az ha elkiabálom a dolgokat, úgy mint most. Már ott voltam a sátornál, mikor neszelésre lettem figyelmes. Összeráncoltam a szemöldökömet, miközben visszafordultam a tábortűzhöz. Az összes lány, akivel alszok ott volt, akkor mégis ki van a sátrunkban? Lassan lépkedtem közelebb, mikor is egy fej jelent meg a sötétségben, és ijedtemben hátráltam egy lépést. A fenébe is már! Miért kell mindig mindent elkiabálnom?! Sóhajtottam egy nagyot, majd szép lassan leguggoltam a jövevényhez, akit valószínűleg keresnek a szülei. - Mit csinálsz te itt? - kérdezem tőle, mintha tudna rá válaszolni. - Olyan aranyosnak tűnsz, de már így is látszik rajtad, hogy milyen veszélyes vagy! - mondom neki, miközben sóhajtok egyet, majd lassan felkelek a guggoló helyzetemből, majd visszaindulok a többiekhez, hogy szóljak neki, látogatónk akadt, és valószínűleg majd még fog akadni... egy nagyobb is... - Srácok azt hiszem, hogy akadt egy kis gondunk! - szólalok meg, ahogy megálltam Francisco mellett, mire mindenki rám kapja a fejét. - Van egy betolakodónk! - mutatok a hátam mögé, ugyan is a kis szőrmók követett idáig. A többiek amint realizálják, hogy mit látnak, többen is felpattannak a helyükről.

   - Hát ezt nem hiszem el komolyan mondom! - kel ki magából Gerard. - Mi fog még jönni? - kérdezi idegesen fújtatva egyet, miközben beletúr a szanaszét álló hajába. - Nem volt elég ennyi? - kérdezi egy fokkal halkabban. Választ viszont nem kap, miért kapott volna? Mindenki tudja, hogy csak költői kérdésnek szánta azt amit mondott.

   - Sajnálom! - mondom neki végül, majd megfordulok az ragadozóhoz, és leguggolok hozzá, mire közelebb jön, és közvetlen előttem le ül a homokba. Olyan aranyosnak és ártatlannak tűnik még így kicsinek... mi lesz belőle majd ha felnő...

   - Mit kéne most csinálnunk vele? - jelenik meg hírtelen mellettem Leon, miközben leguggol ő is mellém.

   - Őszintén nem tudom. - rázom meg a fejemet nemlegesen. - Az a baj, hogy valószínűleg most is őt keresik a szülei. - mondom egy sóhajtás kíséretében. - Ezért az lenne a legjobb, hogy ha valahogy visszajuttatnánk őt a családjához, mert a végén még találkozni fogunk a felnőtt példányokkal is, és azt szerintem senki nem akarja. - mondom végül az ötletemet alig hallhatóan, mert még én sem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet e, főleg úgy hogy már besötétedett.